Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


William Shakespeare szép versek 1

William Shakespeare

Nézd, életem az az évszak

 

Nézd, életem az az évszak, amelyben

pár rőt levél (vagy az se) leng, a tar

fák ágai reszketnek a hidegben:

dúlt kórusukban nem zeng drága dal.

Bennem már csak az a homály dereng,

mely alkony után sápad nyugaton,

s amelyet lassan, feketén beleng

az éj, a fél-halál, a nyugalom.

Bennem már csak az a kis láng lidérclik,

mely ifjusága hamván haldokol,

mint ravatalon, amelyen kivégzik:

amiből kelt, vissza abba omol.

Ezt látva, csak erősödik szerelmed,

Hogy szeresd azt, aki maholnap elmegy.

Fordította: Szabó Lőrinc

 

William Shakespeare

Az vagy nekem

 

Az vagy nekem, mi testnek a kenyér

s tavaszi zápor fűszere a földnek;

lelkem miattad örök harcban él,

mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg;

csupa fény és boldogság büszke elmém,

majd fél: az idő ellop, eltemet;

csak az enyém légy, néha azt szeretném,

majd, hogy a világ lássa kincsemet;

arcod varázsa csordultig betölt,

s egy pillantásodért is sorvadok;

nincs más, nem is akarok más gyönyört,

csak amit tőled kaptam s még kapok.

Koldus-szegény királyi gazdagon,

részeg vagyok és mindig szomjazom.

Fordította: Szabó Lőrinc

 

William Shakespeare

De komor tél volt

 

De komor tél volt tőled távol élnem,

ki a futó év boldogsága vagy!

Hogy dideregtem, nappal is sötétben,

a vén December tar ege alatt!

Pedig nyár volt ez a szakadék idő:

a terhes ősz nehéz kincsgarmadát,

Május kéjét hordozta, mint a nő

özvegye méhe a holt férj magzatát:

e dús özön mégis szinte apátlan

gyümölcs és csak árvák reménye volt,

hisz minden csak veled örűl a nyárban,

s ahol nem vagy, ott a madár se szól;

vagy ha szól is, oly bús, hogy a haló lomb

sápad, telet sejt és borzongva bólong.

Fordította: Szabó Lőrinc

 

William Shakespeare

Úrnőm szeme

 

Úrnőm szeme nem nap, sehogyse; rőt

ajkánál a rőt koráll ragyogóbb.

Fehér a hó? Az ő keble sötét.

Drót a haj? A haja fekete drót.

Láttam rózsát, fehéret s pirosat,

de az ő arcán bizony sohase;

s némely párfőm gyönyöre csábosabb,

mint amilyen úrnőm lehellete.

Szivesen hallgatom - de tudom, a

muzsikaszó sokkal zengzetesebb;

istennőt járni nem láttam soha, -

az én úrnőm a földön jár, ha megy;

mégis ér annyit nekem, mint akit

hazug hasonlat mennyekbe röpít.

Fordította: Szabó Lőrinc

 

William Shakespeare

Carpe diem

(A "Vízkereszt"-ből)

 

Úrnőm, merre jársz, nyomod veszett?

Ó maradj és hallgasd! kedvesed

két hangnemben is dalol;

mért szaladsz, te szépek éke,

összefut a két út vége,

aki bölcs, az tudja jól.

 

Majd szeretsz? Én most szeretlek,

most vagy itt, hát most ölelj meg,

a jövő sötét világ.

Késlekedsz még? jőjj csak szépen,

most csókolj meg Százszorszépem,

gyorsan száll az ifjuság.

Fordította: Radnóti Miklós

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.