Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


William Shakespeare idézetek 1

Ha mi árnyak nem tetszettünk,
Gondoljátok, s mentve tettünk:
Hogy az álom meglepett,
S tükrözé e képeket.
E csekély, meddő mesét,
Mely csak álom, semmiség,
Nézze most el úri kegy,
Másszor aztán jobban megy.
S amint emberséges Puck
A nevem: ha megkapjuk,
Hogy most kímél a fulánk,
Jóvátesszük e hibánk,
Máskint a nevem ne Puck
Legyen inkább egy hazug.
Most uraim, jó`tszakát. -
Fel, tapsra hát, ki jó barát,
S Robin megjavitja magát.

 

A barátság szilárd minden egyébben,

kivéve a szerelem dolgait.

 

Az vagy nekem, mint testnek a kenyér
a tavaszi zápor fűszere a földnek;
lelkem miattad örök harcban él,
mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg.

 

Kételkedj, vajjon a csillagok tüzesek-e;

kételkedj, vajjon a nap mozog-e;

kételkedj, vajjon az igazság hazudik-e:

csak abban ne kételkedj, hogy szeretlek.

 

Nincs más, nem is akarok más gyönyört,
Csak amit tõled kaptam s még kapok.
Koldus-szegény királyi gazdagon,
Részeg vagyok és mindig szomjazom.

 

Szálljon szemedre és szívedre álom! -
Bár én szállhatnék oda lepkeszárnyon!

 

Szeretlek, s ha nem vagy rá érdemes,
Még jobban megérdemlem, hogy szeress.

 

Tanuld olvasni a sok néma jelem;
Szemmel is hall az okos szerelem.

 

Naggyá, dicsővé tesz a szerelem;
Nem szeme lát, csak szíve - s ez okon
Festik Cupídót szárnnyal, de vakon.

 

Jobban szeretem, ha mindenki utál,

mint ha színeskednem kell bárki szeretetéért.

 

Szerelmem oly mély és beláthatatlan akár a tenger,
Adhatok belőle, nekem csak annál több lesz, egyre több.

 

Jobbat keresve gyakran jót veszítünk.

 

Szeretni: sóhaj füstje, kósza gőz
Majd szikratűz a szembe, hogyha győz,
S ha fáj, könnyekből egy nagy óceán.

 

Tudjuk, mik vagyunk, de nem tudjuk ám, mivé lehetünk.

 

Bárcsak nyelvtanulásra fordítottam volna az időt,

amit vívásra, táncra, medvemókáztatásra prédáltam el.

Ó, bár a művészeteket tanulmányoztam volna!

 

Csinálj bármit, mindig az számít, hogy hogyan csinálod, és van-e kivel, mert ez csapatjáték, és már az is ajándék, ha figyelsz arra, aki rád figyel.

 

A szerelem oly változó,
Oly dús, hogy ő a képzelet maga.

 

Muzsika, vers üdítse lelkedet,
Matematikát, metafizikát
Csak annyit, hogy gyomrodnak meg ne ártson.
Nincs hasznod abból, melyben nem gyönyörködsz...

 

Én, kit letört a sors és annyi bánat,
Vigaszt szíved hűségében lelek.

 

Nincs menekvés, józan eszem a múlté,
Az őrület növő izgalma ráz;
Gondolatom s szavam: egy tébolyulté,
Ténytorzító, fecsegő kapkodás;

 

Csinálj bármit, mindig az számít, hogy hogyan csinálod,

és van-e kivel, mert ez csapatjáték,

és már az is ajándék, ha figyelsz arra, aki rád figyel.

 

Merek annyit, amennyit férfi merhet;
Aki többet mer, nem ember.

 

Hívj édesednek s újra megkeresztelsz.

 

Szerelmünkért mi nők nem víhatunk,
Nem kérhetünk, csak kérőt fogadunk;
De én követlek, s menny lesz a pokol,
Ha majd kezedtől szívem haldokol.

 

Soha nem a csillagok járásában rejlik végzetünk..

 

A szegényt, kit megtört a sors, a gond, csitítgatjuk, intjük,

ha könnyet ont, de súlyosodna csak baj annyi sok ránk,

éppoly nagyon, vagy jobban is zokognánk.

 

Ne fájjon, amire nincs orvosság. Aminek vége, vége.

 

Veled mindenkinél büszkébb vagyok;
Csak egyben koldus: mindent elvehetsz,
S ezzel a legkoldusabbá tehetsz.

 

Jó felakasztás megmenti az embert a rossz házasságtól.

 

A várakozás ott csal meg, ahol legtöbbet ígér;

 s akkor sikerül, mikor a remény csüggedésbe hül.

 

Minden ember élete egy regény.

 

Bár minden ember az volna, aminek látszik;

vagy pedig ne látszanék olyannak,

ami nem!

 

Az öröm leghívebb szószólója: a csend.

Alig volnék boldog, ha volna rá szavam.

 

Az emlékezéshez nem emlék,
hanem szeretet kell,
S akit szeretünk,
Azt nem feledjük el.

 

Semmi sem jó vagy rossz önmagában,

csupán a gondolkodás teszi azzá.

 

Kisasszonyok, ne sírjatok!
A férfi mind kalandor,
Fél lába itt, fél lába ott,
Csak gondtalan csatangol.
Ne sírj, leány,
A férfiért,
Légy hetyke, fürge, pörge,
Csak vállat vonj, ha bánat ért -
Hej, táncra, körbe-körbe!

 

De erre egy csillag táncra perdült,

s az alatt születtem én.

 

Sokszor művel balgaságot az ész,
Ha külsőből belsőt ítélni kész.

 

Nem szerelem az, ami változik, ha minden más változik.

Örök útjelző az, ami meg sem rezdül semmilyen viharban.

A szerelmet nem koptatják az idő röpke órái s hetei.

A szerelem örök, ítéletnapig.

 

Jer, és takarja el vidám tekintet
Csalárd mosolyja csalfa terveinket.

 

Nem az állandó fogadkozás a hűség bizonyítéka,

 hanem az egyszer kimondott és megtartott fogadalom.

 

Az, aki a tanulás miatt sok mindent elhanyagol, sohasem lesz szerelmes,

és az életben sokkal többet veszít, mint amennyit a tanulással nyerhet!

 

Ha nem mutatják a szeretetet,

gyakran nem is érzik.

 

Be furcsa, hogy az ember látja, milyen kacagnivaló bolond más,

mikor szerelmes, mégis egyszer aztán kikacagtatja saját magát is,

amikor szerelembe esik ő is. (...) Megesküdni ugyan nem mernék rá,

hogy a szerelem osztrigává nem bűbájol engem is,

de arra aztán megesküszöm, hogy amíg osztrigává nem változtam,

ilyen bolond nem leszek.

 

Az emlékezéshez nem emlék, hanem szeretet kell,

S akit szeretünk, azt nem feledjük el.

 

Nem örök e világ; az sem csoda,
Ha sorsunkkal a szeretet oda:
Mert hogy melyik vezérli, vitapont:
Szerelem-é e sorsot, vagy viszont?

 

Szavamra mondom, én nem bánom az egészet. Az ember csak egyszer hal meg, és egy halállal mindnyájan tartozunk. Lesz, ami lesz: Aki meghal ebben az évben, az kvitt a jövő évre.

 

Kérlek, ne vedd sértésnek a gyanút:

 Magamat védem vele.

Efelől még Igaz lehetsz.

 

Ajka, melyet a szerelem
Formált, azt súgta: "Gyűlölöm!"
S imádtam én, reménytelen (...)
"Gyűlölöm" - ily szót odavet,
Majd így vált meg: "Nem kegyedet!"

 

Biztosan tudom, hogy a bánat az élet ellensége.

 

Szivem sziveddel, mondom, olyan egy,
Hogy már a kettő nem két-számba megy:
Egy eskü lánca fűzi kebelünk:
Két kebel, egy hit: összes lételünk.

 

Nincs a világon se jó, se rossz:

gondolkozás teszi azzá.

 

Te vagy szememben az egész világ:
Ki mondaná hát, hogy magam vagyok,
Midőn egész világ néz itt reám?

 

A méz is csömörletes, mihelyt túlontúl- édes.

 

A világban úgy bolyongok, mint a vízcsepp,
Mely más cseppet kutat a tengeren,
Beleesik, hogy társát megtalálja,
S keres, amíg maga is elvegyül.

 

Kölcsönt ne végy, ne adj: mert a hitel
Elveszti önmagát, el a barátot;
Viszont, adósság a gazdálkodás
Hegyét tompítja.

 

A féltékeny nem mindig okkal az -
Féltékeny, mert féltékeny: ez a szörny
Önmaga nemzi s szüli önmagát.

 

Kegyelmet hogy remélsz, ha nem gyakorlod?

 

Futunk a kedveshez, mint kisdiák,
Ki könyveit vidáman sutba vágja,
S úgy válunk tőle, mint a kisdiák,
Ki szontyolodva ballag iskolába.

 

A tett tüzére jeget fú a szó.

 

Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem.

 

E koponyának egykor nyelve volt, szépen tudott dalolni;

s hogy vágja földhöz e pimasz, mintha Káin állkapcája volna,

ki az első gyilkosságot elkövette. Egy államférfi agya is lehetett,

kinél most e szamár különb cselszövő;

egy olyané, ki az Úristent is rászedte volna; nem meglehet?

 

Szálljon szemedre és szívedre álom! -
Bár én szállhatnék oda lepkeszárnyon!

 

Ha segíteni már nincs mód a bajon,
Adj túl minden keserves sóhajon.
Ki azon jajgat, ami megesett,
A régi bajhoz újat keresett..

 

Nem fontolgat az, ki szívével szeret,

mert szíve titkát bátran megmutatni kész!

 

- Tanulj feledni: ne gondolj reá!
- Taníts meg élni gondolattalan!

 

De erre egy csillag táncra perdült,

 s az alatt születtem én.

 

Oh! kedvesem, hol s merre jársz már?
Oh! jöszte, hallgass: híved itt vár,
Mély s magas hangon dalol.
Ne kóborolj, szép ledérke:
Szeretőké a nap vége,
Okos ember tudja jól.

 

Miként minden bölcs ember fia tudja,

az utazások a szerelmesek egymásra találásával végződnek.

 

Az emberek dolgának árja van,
Mely habdagállyal boldogságra visz,
De elmulasztva, teljes életök
Nyomorban, s zátonyok közt zárva teng.
Ily duzzadt tenger visz most minket is,
Használni kell, mig áradatja tart,
Vagy vesztjük a sors kedvezéseit.

 

Az ember akkor követi el a legnagyobb hibát, amikor külső alapján kész ítélni. Minden emberre szükség van, hiszen mindenki egy szín az élet palettáján.

 

Mankón halad az idő, míg a szerelem minden jogának birtokában nincs.

 

Szerelmem könnyű szárnyán szálltam által:
Kőgát sosem riasztja a szerelmet,
Mit megtehet, meri is a szerelmem,
Nem szeghetik utam rokonaid.

 

Tanuld meg a szerelmet, könnyü ez,
S hűn megtanúlva többé el se vesz.

 

A halál se több, mint szeretőnk szorítása:

 fáj, de mégis kívánjuk.

 

Ha nem mutatják a szeretetet, gyakran nem is érzik.

 

Nevesd ki rablód, ezzel meglopod,
De téged foszt ki buta bánatod.

 

Szerelem a szerelem,
Amely hőfokot más hőfok szerint nyer
Vagy ár-apályt játszik készségesen?

Ha élni vágyom: csak halált lelek.
Ha halni vágyom: életet... Legyen hát!

 

Koldus-szegény királyi gazdagon,
Részeg vagyok és mindig szomjazom.

 

A természet ingyen nem adja kincsét.

animation1w-shakespeare.gifanimation4w-s.gifanimation2shakespeare.gifanimation2will-shakesp.gifshakespeare3.jpg

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Re: :))

(Kedves Szerkesztő Részére!, 2013.08.30 15:32)

NAGYON SZÉPEK,CSODÁLATOSAK!MAMA