Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Buddha tanításai 5

DHAMMAPADA A TÖRVÉNY ÚTJA

Buddha tanításai

 

XVII. Győzd le haragod

 

Győzd le haragod, add fel büszkeséged. Nem érheti szenvedés azt,

akit semmi sem béklyóz, akinek semmije sincs.

 

Aki növekvő haragján uralkodni képes, ahogy a kocsihajtó irányítja a

teljes sebességgel rohanó szekeret, azt jó vezetőnek hívom.

A többiek csak fogják a kantárt.

 

Győzd le a haragot békességgel. Győzd le a gonoszt jósággal. Győzd le a

kicsinyest nagylelkűséggel, és a hazugot az igazsággal.

 

Szólj igazat, ne add át magad a haragnak, nyújtsd, amit tudsz, annak,

aki kér. Ez a három lépés elvezet az istenekig.

 

A bölcsek, akik nem bántanak egyetlen élőt sem, akik testük felett

uralmat gyakorolnak, a halhatatlan Nirvánába jutnak,

ahol végleg megszűnik szenvedésük.

 

Akik örökké éberek, akik éjjel és nappal figyelni tudnak önmagukra,

akik minden erejükkel a Nirvána felé törnek,

elhagyják minden szenvedélyüket.

 

Régi mondás ez, nem mai bölcsesség, Atula: „Megszólják azt, aki hallgat,

megszólják azt, aki túl sokat, s azt is aki túl keveset beszél.”

E világon senki sem kerülheti el a szidalmat.

 

Nem élt, nem él, és nem is fog élni soha olyan ember,

akit mindig szidnak vagy mindig dicsérnek.

 

De ki merné szidalmazni azt, akit a bölcsek nap mint nap dicsérnek,

akinek élete tiszta és fénylő, aki erényes és bölcs, aki olyan tiszta,

mint a Dzsambufolyó aranya? Még az istenek is megbecsülik,

még a Teremtő Brahmá is magasztalja.

 

Jól figyelj a test dühére. Testednek uralnia kell önmagát.

Ne árts a testtel, hanem használd jól.

 

Jól figyelj a beszéd dühére. Beszédednek uralnia kell önmagát.

Ne árts a beszéddel, hanem használd jól.

 

Jól figyelj az elme dühére. Elmédnek uralnia kell önmagát.

Ne árts az elmével, hanem használd jól.

 

Vannak állhatatos és bölcs emberek, akik uralkodnak saját testük,

beszédük és elméjük felett. Ők a legteljesebb önuralom birtokosai.

 

XVIII. A törekvés és igyekezet

 

Életed fáján elsárgult levelek fonnyadnak. A halál hírnökei már a

küszöbön állnak. Hosszú út vár rád. Lesz-e útravalód?

 

Építs szigetet magadnak. Igyekezz és törekedj. Légy bölcs.

Ha lefújtad a tisztátalanság porát, és legyőzted a bűnös

szenvedélyeket, a legnagyobbak dicső országába jutsz.

 

Életed végére értél. Hamarosan a Halállal találkozol.

Utadon nem vár pihenőhely, és nem lesz útravalód.

 

Építs tehát szigetet magadnak. Igyekezz és törekedj. Légy bölcs.

Ha lefújtad a tisztátalanság porát, és legyőzted a bűnös

szenvedélyeket, megszabadulsz a születés terhétől, mely a halálba visz,

és az öregségtől, melynek vége halál.

 

Úgy tisztítsa meg magát a bölcs, ahogy az ezüstműves tisztítja az ezüstöt:

gondosan, apránként, fáradhatatlanul.

 

Ahogy a vasat is megeszi a rozsda végül, az embert romlásba viszik

saját tisztátalan vétkei.

 

A szent igének rozsda a gépies ismétlés, a háznak rozsda az elhanyagoltság,

a szépségnek rozsda az egészséges testedzés hiánya,

a vigyázónak pedig rozsda a figyelmetlenség.

 

Az asszony bűnös, ha hűtlen. A jótevő bűnös, ha szűkmarkú. A gonosz tettek

mind ebben a világban, mind a következőben bűnössé tesznek.

 

De minden bűn közül a tudatlanság a legsúlyosabb.

Tagadd meg e bűnt, ó ember, és tisztulj meg tőle.

 

Az élet egyszerűnek tűnik azoknak, akik szégyentelenek és tolakodók,

fortélyosak és ravaszak, elvakultak az érzéki vágyaktól, hanyagok és

tisztátalanok, erőszakosak és kötözködők, velejéig romlottak.

 

De az élet nehéznek tűnik azoknak, akik békésen igyekeznek a tökéletesség

felé, akikben nincs önzés és tolakodás, akik tisztán élnek, akik látják a fényt.

 

Aki elpusztítja az élőt, aki hazudik, aki elveszi, ami nem az övé, aki más

feleségéhez jár, aki részegeskedik, az saját életének gyökereit ássa alá.

 

Ezért tudd meg, ember: az önuralom hiánya nem más, mint a helytelen tett.

Ügyelj, hogy mohóságod és vétkeid ne hozzanak rád hosszú szenvedést.

 

Aki ebben a világban ajándékot ad, lelki tisztasága, vagy önös elégedettsége

végett teszi. Akinek gondolatai akörül forognak, hogy másoktól mit kap

és mit nem, hogyan érhetné el éjjel vagy nappal a tökéletes elmélyedést?

 

De aki kitépte és elégette az irigység gyökereit, mind éjjel,

mind nappal elérhetia tökéletes elmélyedést.

 

Nincs nagyobb tűz, mint a testi vágy, nincs nagyobb bilincs, mint a gyűlölet,

nincs nagyobb háló, mint a káprázat, nincs nagyobb áradat, mint a vágy.

 

Könnyű a más hibáit látni, a saját hibáinkat nehéz. Más hibáit olyan hevesen

kavarjuk fel, mint a szél a kirostált pelyvát, saját hibáinkat pedig eltakarjuk,

mint a ravasz szerencsejátékos a kockát.

 

Ha valaki mások bűneit nézi, és szüntelenül mások hibáin gondolkodik,

annak saját bűnei megszaporodnak, és sosem jár hibáinak végére.

 

Az éghez nem vezet út. A szerzetesnek önmagában kell megtalálnia az utat.

Míg a világ a gyönyörökkel játszik, melyek akadályok az úton,

a Tathagaták, a „beérkezettek” átkeltek az idő folyóján,

és legyőzték a világot.

 

Az égbe nem vezet út. A szerzetesnek önmagában kell megtalálnia az utat.

Minden dolog elmúlik, de a buddhák vég nélkül az Örökkévalóságban élnek.

 

XIX. Az igaz ember

 

Nem az igazság útján jár, aki tennivalóit erőszakkal és kapkodva végzi. A

bölcs megfontolja, mi a jó és mi a rossz, és a vitához igazsággal, szelíden és

békésen viszonyul. Őrzi őt az igazság, és ő is őrzi az igazságot.

Igaz és bölcs ember.

 

Nem azt hívják bölcsnek, aki folyton folyvást beszél, hanem azt, aki békés,

szeretetteljes és rendíthetetlen.

 

Nem az az igazság követője, aki folyton tudós dolgokat mond, hanem az, aki,

még ha nem is tanult ember, nem tér le az igaz útról, és jól végzi dolgát.

 

Nem attól öreg és tiszteletreméltó az ember, hogy fején ősz hajszálak vannak.

Aki csak kora miatt számít öregnek, hiába öregedett meg.

 

Csak az tiszteletreméltó „vén”, aki valóban elvetette a bűnt, akiben

méltányosság, igazság, szelídség, mértékletesség és önuralom lakik.

 

Nem elég a finom beszéd és külső ahhoz, hogy tiszteletet érdemeljen,

ha irigység, mohóság és csalárdság van mögötte. De aki kiirtotta magából

ezt a három bűnt, aki bölcs és szeretetteljes, az valóban méltó a tiszteletre.

 

Nem a tonzúra, a borotvált fej tesz szerzetessé, szamanává.

Hogy lehetne szerzetes, aki megszegi vallási fogadalmát, hamisságot szól,

és továbbra is mohóság és vágyakozás tölti el?

 

De aki békességgé változtatja a gonoszt, legyen az kicsi vagy nagy,

az valóban szamana, mert benne is békévé változott a gonosz.

 

Nem a koldusélet tesz kolduló szerzetessé, bhikkhuvá. Csak az lehet

bhikkhu, aki elfogadja az igazság törvényét, és elutasítja a test szavát.

 

Aki felülemelkedett jón és rosszon, önmegtartóztató életet él,

és meditációban tölti életét, valóban bhikkhunak nevezhető.

 

Aki azért nem beszél, mert túl ostoba és tudatlan, nem ugyanaz, mint a

hallgatag bölcs, a muni, aki mérlegel és gondolkodik. De aki mérleget vesz

kezébe, és gondosan szétválasztja a jót a rossztól, ismervén a két világot,

az valóban hallgatag muni, aki mérlegel és gondolkodik.

 

Nem akkor nagy ember valaki, ha harcosként másokat megöl, hanem

akkor nevezhető valóban nagynak, ha nem sért egyetlen élőt sem.

 

Nem pusztán a szigorú erkölcsök, a szertartások, a tanulmányok,

az elmélyült koncentráció, vagy az ágybéli magány vezet el a világi

ember előtt  megismerhetetlen szabadság öröméhez. Kolduló szerzetes!

Ne légy önelégült, mert a győzelem még nem a tiéd.

 

XX. Az út

 

A legkülönb út a nemes nyolcágú ösvény. A legkülönb igazság a négy nemes

igazság. A legkülönb állapot a szenvedélymentesség. A legkülönb ember az,

aki lát.

 

Íme, az út. Nincs más, ami a tisztánlátáshoz vezet. Járd ezt az utat,

és megzavarod Márát, a zavarkeltés démonát.

 

Aki ezen az úton jár, szenvedésének vége felé közeledik.  Megmutattam az

utat a világnak, amikor megtaláltam a szenvedés gyökerét.

 

Az erőfeszítéseket neked kell megtenned. A múlt nagyjai csak az utat

mutatják. Aki gondolkodik, és követi az utat,

megszabadul Mára béklyóitól.

 

 „Minden mulandó.” Aki belátja ezt, túljut a szenvedésen. Íme a tiszta út.

 

 „Minden szenvedés.” Aki belátja ezt, túljut a szenvedésen. Íme a tiszta út.

 

 „Minden valótlan.” Aki belátja ezt, túljut a szenvedésen. Íme a tiszta út.

 

Ha az ember nem törekszik és fejlődik fiatalon, amíg törekednie és fejlődnie

kell, hanem restségbe és céltalanságba süllyed, sohasem találja meg a

bölcsesség útját.

 

Az ember legyen ura szavainak és gondolatainak, és tetteivel se sértsen mást.

Ha ezek tiszták, akkor haladhat a bölcsek útján.

 

A szellemi jóga a fényhez vezet, hiánya a sötétségbe. Felismerve e két utat, a

bölcs a fény útján járjon.

 

Irtsd ki a vágyak erdejét, ne csak egyetlen fát, mert az erdő rejti a veszélyeket.

Ha kiirtottad az erdőt és az aljnövényzetet, ó bhikkhu, akkor leszel szabad a

szabadság útján.

 

Amíg a testi vágy egy cseppje van a férfiban a nő iránt, addig elméje

nem szabad, hanem úgy van megkötve,

mint ahogy a borjút kötik a tehénhez.

 

Gyomláld ki az önimádatod, mintha a hervadt lótuszt húznád ki

az őszi kertből. Törekedj a béke, a Nirvána útjára,

amit Buddha megmutatott.

 

 „Itt fogok lakni az esős évszakban, amott télen és nyáron.”

Így gondolkodik a bolond, s nem gondol a halálra.

 

Pedig a halál elragadja azt, kinek elméje megelégszik a gyermekek és jószágok

számlálgatásával, ahogy az áradat is elragadja az alvó falut.

 

Sem apánk, sem fiunk, sem rokonaink nem tudják megállítani a

Halál Királyát. Mikor teljes hatalmában eljön, semmilyen rokonunk

nem menthet meg tőle.

 

Az erényes és bölcs ember megérti ezt, és igyekszik minden erejével

utat készíteni a Nirvána felé.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Kedves Szerkesztő!

(Kedves Szerkesztő!, 2013.11.09 05:47)

GRATULA,SZÉP,GYÖNYÖRŰ!MAMA