Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Buddha tanításai 3

DHAMMAPADA A TÖRVÉNY ÚTJA

Buddha tanításai

 

VII. A végtelen szabadság

 

Az utazó útjának végére ért. A végtelen szabadság birtokában megszabadult

a szenvedéstől, eloldotta a béklyókat, kioltotta az élet izzó lázát.

 

Akinek gondolatai magasan járnak, az mindig tovább igyekszik,

és nem elégszik meg a helybenmaradással, mint a hattyú, aki elhagyja tavát,

és a magasba szárnyal, elhagyja otthonát egy magasabb otthon kedvéért.

 

Ki ismerné az útját azoknak, akik az élet igazi kenyerén élnek, akik

elutasítanak minden fölöslegeset, akik a szabadság egén szárnyalnak a

kezdet nélküli térben? Életüket oly nehéz követni,

mint a madarak útját az égen.

 

Ki ismerné a szabadság egén szárnyaló ember láthatatlan útját a

kezdet nélküli végtelen térben? Szenvedélyei elcsitultak,

az élvezeteknek nincs hatalmuk fölötte. Útját oly nehéz követni,

mint a madarak röptét az égen.

 

Még az istenek is csodálják azt az embert, aki bölcsen uralja érzékeit,

miként a jó kocsihajtó ura lovainak, és mentes a lealacsonyító

szenvedélyektől és hiúságtól

 

Nyugodt, mint a mindent eltűrő föld, szilárd, mint a rendíthetetlen oszlop,

tiszta, mint az átlátszó vizű tó. Megszabadult a szamszárától,

a halálba torkolló életek ismétlődésétől.

 

Az értelem fényénél megtalálta a szabadságot.

Gondolata béke, szava béke, munkája béke.

 

Aki megszabadult a tévhitektől, mert látta az örök Nirvánát,

leoldotta az alacsonyabb szintű lét kötelékeit, túljutott a kísértéseken,

 lemondott a vágyakról, ő valóban nagy az emberek között.

 

Ahol szent ember lakik, legyen az bárhol: faluban, erdőben,

völgyben vagy hegyen, az a hely az öröm helye. Mert széppé varázsolja a

vadont,  ami másnak lakhatatlan. Megtalálja az örömöt,

amit más hiába keres, mert nem nyomasztják vágyak

 

VIII. Ezernél többet ér

 

Ezer haszontalan szónál többet ér egyetlen szó, amely nyugalmat ad.

 

Ezer haszontalan sornál többet ér egyetlen sor, amely nyugalmat ad.

 

Ezer haszontalan versnél többet ér egyetlen vers, amely nyugalmat ad.

 

Ha egy ember ezreket és ezreket tud legyőzni a csatában, míg egy másik le

tudja győzni önmagát, bizony a másodiké a nagyobb dicsőség.

Mert az önmagunkon aratott győzelem a legnagyobb győzelem,

és sem az istenek odafenn, sem a démonok odalenn nem tudják

elvenni ezt a dicsőséget.

 

Ha valaki száz éven át havonta ezer áldozatot mutat be, míg másvalaki akár

csak egyetlen pillanatra tiszteletet ad egy bölcsnek, aki ura önmagának, az a

pillanat többet ér, mint az áldozatbemutatással teli száz év.

 

Ha valaki száz éven át tiszteli a szent tüzet az erdőben, míg másvalaki akár

csak egyetlen pillanatra tiszteletet ad egy bölcsnek, aki ura önmagának, az a

tiszteletadás többet ér, mint száz év imádság.

 

Bármennyi tiszteletet vagy ajándékot áldozzon is valaki évente

az isteneknek, hogy érdemeket szerezzen, nem éri ez töredékét sem

az igaz ember tiszteletének.

 

Aki méltóképp tiszteli az erényes és szent embert, négy kincset szerez:

hosszú életet, egészséget, hatalmat és boldogságot.

 

Ezer bűnben és elmélyedés nélkül leélt évnél többet ér egyetlen

erényesen és elmélyülten töltött nap.

 

Ezer tudatlanul és elmélyedés nélkül leélt évnél többet ér egyetlen

bölcsességben és elmélyülten töltött nap.

 

Ezer tétlenségben és gyarlóságban leélt évnél többet ér egyetlen

bátorsággal és erős törekvéssel töltött nap.

 

Ezer évnél, mialatt megfeledkezünk minden dolgok keletkezéséről és elmúlásáról, többet ér egyetlen nap, amelyet minden dolgok keletkezésének és elmúlásának tudatában töltünk.

 

Ezer évnél, mialatt saját halhatatlanságunkat nem ismerjük fel, többet ér egyetlen nap, amelyet halhatatlanságunk ismeretében töltünk.

 

Ezer évnél, mialatt nem ismerjük fel a legfőbb utat, többet ér egyetlen nap,

amelyet a legfőbb út ismeretében töltünk.

 

IX. A jó és a rossz

 

Igyekezz, cselekedj jót, tartsd távol az elméd a gonosztól. Ha az ember

túl lassú a jócselekedetben, elméje a gonoszban keres szórakozást.

 

Aki hibát követ el, ne ismételje újra és újra. Ne találjon örömet a bűnben.

A rossz tettek felhalmozódnak és fájdalmat okoznak.

 

Aki jót tesz, ismételje újra és újra. Találjon örömet a jócselekedetben.

A jó tettek felhalmozódnak és örömet adnak.

 

Az ember örömét lelheti a gonoszban, de csak addig, míg gonoszsága

gyümölcsöt nem terem. Amikor a gonoszság gyümölcse beérik,

az ember meglátja benne a gonoszt.

 

Az ember fájdalmasnak találhatja a jót, de csak addig, míg jósága

gyümölcsöt nem terem. Amikor a jóság gyümölcse beérik,

az ember meglátja benne a jót.

 

Ne vedd semmibe még a kis bűnt sem, mondván: „Ez nem számíthat”.

A vízcseppek előbb-utóbb megtöltik a kancsót is. Ugyanígy az ostoba embert

eltölti a gonosz, bár apránként gyűlik benne.

 

Ne vedd semmibe még a kis jótettet sem, mondván: „Ez nem számíthat”. A

vízcseppek előbb-utóbb megtöltik a kancsót is. Ugyanígy a bölcs embert

eltölti a jó, bár apránként gyűlik benne.

 

Úgy kerülje az ember a gonoszság veszélyeit, mint a kereskedő, aki

nagy kincset visz, de kevés fegyveres kíséri: elkerüli az út veszélyeit,

vagy mint az életére vigyázó ember: elkerüli, hogy mérget igyon.

 

Annak, akinek a kezén nincs seb, nem árthat a kézben tartott méreg,

mert a méreg nem fog a sértetlen testen. Ugyanígy annak az embernek,

akiben nincs gonosz, nem árthat a gonosz.

 

Ha a bolond ártani akar a jó, tiszta és bűntelen embernek, a gonosz

visszaszáll rá, mint a széllel szemben szórt por.

 

Az emberek itt a földön születnek újjá; a gonoszok a pokolban születnek újjá,

az igazak a mennybe mennek. De akik tiszták, egyenesen a Nirvánába jutnak.

 

Sem az égen, sem a tenger mélyén, sem a hegyek barlangjaiban, sehol sem szabadulhat meg az ember attól a gonosztól, amit cselekedett.

 

Sem az égen, sem a tenger mélyén, sem a hegyek barlangjaiban, sehol sem szabadulhat meg az ember a halál hatalmától.

 

X. Az élet

 

Minden teremtmény reszket a veszélytől, mind fél a haláltól.

Mikor valaki megérti ezt, nem öl és nem okoz halált.

 

Minden teremtmény fél a veszélytől, mindnek kedves az élete.

Mikor valaki megérti ezt, nem öl és nem okoz halált.

 

Aki a boldogságot keresve másokat sért, akik szintén boldogságra

vágynak, az többé nem talál boldogságra.

 

Aki a boldogságot keresve nem sért másokat, akik szintén boldogságra

vágynak, az rátalál a boldogságra.

 

Sose beszélj durván, mert a kiejtett durva szavak visszaszállhatnak rád.

A dühös szavak fájdalmat okoznak, és ütésre ütés lesz a válasz.

 

Ha képes vagy lecsendesülni, hangtalan lenni, mint egy törött harang,

akkor elérted a Nirvánát, és minden haragod békévé változott.

 

Ahogy a tehénpásztor tereli jószágait a mezőre, úgy tereli egyre messzebb az

öregség és a halál az élőket a halál mezejére.

 

Amikor a bolond gonoszul cselekszik, nem gondol arra, hogy olyan tüzet rak,

amelynek lángján egykor majd neki kell égnie.

 

Aki fegyvert emel az ártatlanokra és a tisztákra, azt hamarosan a tíz csapás egyike fogja sújtani: borzasztó fájdalom vagy fogyatékosság; csonkulás vagy

szörnyű betegség, sőt akár őrület és elmebaj; királyi üldöztetés; rettentő vád;

vagyonvesztés vagy a rokonok elvesztése; vagy a házát felperzselő égi tűz. És

amikor a gonosztevő elpusztul, újraszületik a pokolban.

 

Sem a meztelenség, sem az ápolatlan haj, sem a mosdatlanság, sem a böjt,

sem a földön alvás, sem a hamuval beszóratás, sem a görnyedt kuporgás

nem tisztíthatja meg azt, akit kétségek és vágyak gyötörnek.

 

De hordjon bár szép ruhát, ha az ember békés, jó, önuralommal és hittel él,

tisztalelkű és nem sért meg egyetlen élőt sem, akkor méltán mondható szent

bráhminnak, remetének vagy bhikkhunak nevezett szerzetesnek.

 

Van-e ember a világon, aki oly nemes, hogy vád nem érheti, mint ahogyan a

nemes paripa is elkerüli az ostorcsapást?

 

Légy tüzes, mint a nemes paripa az ostorcsapás alatt. Hittel, erénnyel

és erővel, elmélyült figyelemmel és belátással, bölcsességgel és helyes

cselekvéssel legyőzöd a sors csapásait.

 

A csatornaépítő megszabja a víz útját, a nyílkészítő kiegyenesíti a nyilat,

az ács formát ad a fának, a szent ember pedig saját lelkét irányítja.

 

XI. Túl az életen

 

Hogy létezhet nevetés, hogy létezhet öröm, mikor az egész világ lángokban

áll?! Mikor nagy sötétségben vagy, nem kérsz-e lámpást?

 

Nézd ezt a testet! Festett bábu lengő végtagokkal. Néha szenved és fekélyek

borítják. Telve van képzelgéssel, sohasem állandó, folyton változó.

 

Ez a test romlandó. Betegségek fészke, romló tömeg, széthullás és pusztulás a

sorsa. Minden élet vége halál.

 

Nézd ezeket a fakó csontokat! Mint kiszáradt tökhéjak a nyárvégi

szemétdombon. Ki találna örömet a látványukban?

 

A test csontok háza, hússal és vérrel borított csontoké. Hiúság és képmutatás

lakik e házban, s nemkülönben az öregség és a halál.

 

A királyok pompás kocsiját elnyűvi az idő, a test is megfárad és megöregszik.

De a jók erényén nem fog az idő, ezért taníthatják a jót a jóknak.

 

Ha az ember nem próbál tanulni, úgy öregszik meg, mint az ökör.

Mert bár a teste fejlődik, a bölcsessége nem fejlődik vele.

 

Számos újjászületés körén mentem már keresztül hiába, folyton keresve az

élet és halál házának építőjét. Milyen nagy a halálba torkolló élet

szomorúsága!De most már megismertelek, ó építőmester.

Soha többé nem építed fel e házat. A bűnök tartógerendái széttörtek,

a tudatlanság oszlopa leomlott. A vágy emésztő láza a múlté,

mert halandó elmém az örök Nirvána örömei közé távozott.

 

Aki ifjúkorában nem élt lelki összhangban, és nem szerezte meg az élet igazi

kincseit, az később olyan, mint az öreg, hosszúlábú gém,

amint egy kiszáradt tó partján szomorkodik.

 

Aki ifjúkorában nem élt lelki összhangban, és nem szerezte meg az élet

igazi kincseit, az később olyan, mint a törött íj, amely elmúlt,

rég letűnt dolgok után bánkódik.

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.