Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Buddha tanításai 2

2012.02.12

DHAMMAPADA A TÖRVÉNY ÚTJA

Buddha tanításai

 

IV. A lét virágai

 

Ki hódítja meg e világot, s az istenek világát,

és Jama világát, a halált és fájdalmat?

 

Ki találja meg a Dhammapadát, a Tökéletesség tiszta útját, mint ahogy

a virágot kereső ember a legszebb virágot találja meg?

 

A bölcs tanítvány hódítja meg e világot, s az istenek világát,

és Jama világát, a halált és fájdalmat. Ő találja meg a Dhammapadát,

a Tökéletesség tiszta útját,

úgy ahogy a virágot kereső ember a legszebb virágot találja meg.

 

Aki tudja, hogy teste a hullám tajtéka, a délibáb árnyéka, az eltöri Mára éles

nyilait, melyeket az érzéki szenvedélyek rózsái rejtenek, azt nem látja meg a

Halál Királya, az továbbmegy és követi az utat.

 

De a halál elragadja azt, aki az érzéki szenvedélyek rózsáit szedi,

ahogy a szökőár elönti az alvó falut, s továbbzúdul a maga útján.

 

És a halál, amely mindennek véget vet, végez azzal,

aki vágyai nyomán az érzékiszenvedély rózsáit szedi.

 

Ahogy a méh a virág lényegét gyűjti, s továbbröpül anélkül,

hogy elvenne annak szépségéből és illatából,

úgy vándoroljon a bölcs ebben az életben.

 

Ne gondolkodj mások hibáin, mit tettek és mit nem tettek.

Gondolkodj inkább saját bűneiden, mit tettél és mit nem tettél.

 

Mint a virág, ami szépen virít és szép a színe, de nincs illata, olyan a meddő

szó, annak a szava, aki beszél, de nem úgy cselekszik.

 

És mint egy pompás virág, aminek szép a színe és kellemes az illata,

olyanok a termékeny szavak, annak a szavai, aki beszél,

és aszerint cselekszik.

 

Miként egy virághalomból is sokféle füzér és koszorú fonható,

a halandó ember is sokféle jót tehet életében.

 

A virág illata nem szállhat a széllel szemben, még a szantálfáé, az oleanderé

vagy a jázminé sem. De a jótett ereje a széllel szemben is eljut a világ végéig.

 

Érezzük a szantál, az oleander, a kék lótusz és a jázmin édességét,

de túl a virágok édességén, az erény édessége sokkal nemesebb.

 

Nem száll messzire a virágok illata, még az oleanderé és a szantálfáé sem.

De a jótett ereje az egekig elér, és maguk az istenek élvezik annak édességét.

 

Nem állhat Mára, a halál azok útjába, akik erényesek, éberek,

s akiket megvilágosult szellemük szabaddá tett.

 

Ahogy az útszélre vetett szemét közül kinő a lótusz,

és édes illatú virágot hoz a lélek örömére, ugyanúgy ragyog fel

 a vak tömegben a Buddhát követő tanítvány bölcsességének tiszta fénye,

azé, aki valóban felébredt.

 

V. A bolond

 

Milyen hosszú az éjszaka az őrnek, milyen hosszú az út a megfáradottnak,

milyen hosszú az életek sorának halálba torkolló vándorlása a bolondnak,

aki nem találja az utat!

 

Ha az élet hosszú útján a vándor nem talál magánál jobb

vagy legalább magához méltó társat, hadd menjen örömmel,

hisz a bolond nem segítheti az útját.

 

 „Ezek a fiaim. Ezek a javaim.” Így aggasztja magát a bolond.

Még saját magának sem birtokosa, hát még fiainak és javainak!

 

Ha a bolond belátja saját bolondságát, legalább ebben bölcs.

De a bolond, aki azt hiszi magáról hogy bölcs, igazán bolond.

 

A bolond nem ismeri meg az igazság útját, még ha egész életét egy bölcs

társaságában tölti is, miként a kanál sem ismerheti meg a leves ízét.

 

De aki figyel és lát, töltsön bár csak egy pillanatot is a bölccsel,

meg fogja ismerni a bölcsesség útját,

mint ahogy a nyelv is ismeri az étel ízét.

 

A bolond, aki bölcsnek hiszi magát, egész életében önmaga ellensége.

Hibát hibára halmoz, és azok végül keserű gyümölcsöt teremnek.

 

Mert nem helyes az a tett, amelyet megbánunk, s amelynek

keserű gyümölcsét könnyek között szüreteljük.

 

De helyes az a tett, amelyet nem bánunk meg, s amelynek

édes gyümölcsét örömmel szüreteljük.

 

A bolond édesnek érzi a rossz tettet, míg következménye, a fájdalom

el nem érkezik. Ekkor le kell nyelnie a hibák keserű gyümölcsét.

 

A bolond hónapokig böjtölhet, fűszál hegyével kanalazhatja az ételt,

de mégsem ér tizenhatodannyit sem, mint a bölcs,

aki gondolatait igazsággal táplálja.

 

A hibás tett következménye esetleg nem azonnal jelentkezik, ahogy a friss tej

sem azonnal alszik meg; mint a hamu alá temetett parázs, lassan emészti fel a

vétkezőt, a bolondot.

 

És ha a bolond netán okoskodik, csak bajt hoz magára.

Szétzilálja elméjét, és sorsa még sötétebbre fordul.

 

Mert rögtön megbecsülést és tiszteletet követel,

tekintélyt a kolostorokban és a nép hódolatát.

 

 „Csak hadd gondolják a gazdálkodók és a remeték is,

hogy ezt mind én cselekedtem. Csak hadd kérdezzenek mától engem,

hogy mit tegyenek és mit ne.” Ezek a bolond gondolatai,

aki felfuvalkodott a becsvágytól és büszkeségtől.

 

De más a földi kincsek útja, és más a Nirvána útja. Buddha követője

gondolkodjék ezen, és a közmegbecsülés helyett mindig saját

szabadságára törekedjen.

 

VI. A bölcs

 

Tekints arra az emberre, aki feltárja előtted hibáidat úgy, mintha rejtett

kincset tárna fel. Ő a bölcs, aki megmutatja neked az élet veszedelmeit.

Kövesd: aki követi, csak jót lát és semmi rosszat.

 

Hadd dorgáljon és hadd tanítson, hadd korlátozza benned a rosszat.

A jók szeretni fogják, a rosszak pedig gyűlölni.

 

Ne barátkozz azokkal, akik torzlelkűek; ne keresd a gonoszok társaságát.

Barátkozz azokkal, akik nemeslelkűek; keresd a jók társaságát.

 

Aki az Igazság vizét issza, boldogan pihen, elcsöndesült elmével.

A bölcs a Dhammában leli örömét, a Nagyok által feltárt igazságban.

 

A csatornaépítő megszabja a víz útját, a nyílkészítő kiegyenesíti a nyilat,

az ács formát ad a fának, a bölcs pedig irányítja saját elméjét.

 

Ahogy a sziklát nem rendíti meg a szél, a bölcset sem rendíti meg a

dicséret vagy szidalom. Mint a tiszta, nyugodt és mélyvizű tó,

olyanná válik a bölcs lelke a Dhamma szavainak hallatán.

 

Az igazak valóban képesek bármikor lerázni a béklyót.

A szentek nem pazarolnak egy szót sem vágyakra.

Adódhat öröm vagy bánat, a bölcshöz nem ér fel egyik sem.

 

Erényes, igaz és bölcs az, aki sem a maga, sem a más érdekében nem vágyódik

sok gyerekre, hatalomra vagy gazdagságra, aki saját érdekeit nem helyezi az

igazságosság elé.

 

Kevesen kelnek át az idő folyóján, hogy elérjék a Nirvánát.

A többség az innenső parton futkos föl- és alá.

 

De azok, akik megismervén a törvényt, követik a törvény útját,

elérik a túlpartot, s túljutnak a halál birodalmán.

 

Elhagyva a sötétség útját, követve a világosság útját, a bölcs váljon meg a

családi élettől, és kezdjen szabad életet. Találja meg a legfőbb boldogságot a

magányban, melyet oly kevesen kedvelnek, távol a földi javaktól,

a vágyaktól, s mindattól, ami az elmét beárnyékolhatná.

 

Mert akinek elméje ismeri a fényhez vezető utakat, aki elszakadt a vágyak kötelékeitől, és örül a kötöttségektől mentes szabadságnak, aki kilépett a szenvedélyek árnyékából, és megtisztulva ragyog a fényben,

az már halandó életében a halhatatlan Nirvánát élvezi.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.