Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Buddha tanításai 1

DHAMMAPADA A TÖRVÉNY ÚTJA

Buddha tanításai

 

I. Az ellentétek

 

Ami ma vagy, tegnapi gondolataidból ered, és amit most gondolsz,

 holnapi életedet formálja. Életünk az elménk teremtménye.

Ha az ember tisztátalan elmével szól vagy cselekszik,

a szenvedés úgy követi, mint a kocsiba fogott igásállatot a kerék.

 

Ami ma vagy, tegnapi gondolataidból ered, és amit most gondolsz,

holnapi életedet formálja. Életünk az elménk teremtménye.

Ha az ember tiszta elmével szól vagy cselekszik,

az öröm úgy követi, mint saját árnyéka.

 

 „Megbántottak, megsértettek, legyőztek, kifosztottak.”

Aki így gondolkodik, nem szabadul meg a gyűlölettől.

 

 „Megbántottak, megsértettek, legyőztek, kifosztottak.”

Aki nem így gondolkodik, megszabadul a gyűlölettől.

 

Mert a gyűlöletet nem a gyűlölet győzi le, hanem a szeretet. Ez örök törvény.

 

Sokan nem tudják, hogy azért vagyunk a világon, hogy összhangban éljünk.

Akik megértik ezt, nem harcolnak többé.

 

Aki a gyönyörökért él, kinek lelke nem ismeri az összhangot,

s még étkezésére sem fordít gondot, aki állhatatlan,

és nincs erényekkel felvértezve,  azt Mára és az önző szeszélyek hajtják,

mint ahogy a gyenge fát tépázza a szél.

 

De aki nem a gyönyörökért él, kinek lelke összhangra talált, aki mértéket tart

mind az evésben, mind a böjtben, aki erényes, és hite is erős, azt nem érheti

 kísértés, ahogy a sziklát sem rendítheti meg a szél.

 

Aki tisztátalan lélekkel ölti magára a szerzetesek sárga köntösét,

belső összhang és az igazság ismerete nélkül,

az méltatlan a szent ruhára.

 

De aki bűnöktől mentes, s lelke megingathatatlan az erényben,

ismeri a belső összhangot és igazságot, az méltó a szent ruhára.

 

Akik azt hiszik, hogy a valótlan létezik, s hogy a Valóság nincs, sohasem érik

el az Igazságot, mert elvesznek a téves gondolkodás útján.

 

De akik tudják, hogy a Valóság létezik, s hogy a valótlan nincs,

elérik az Igazságot, biztosan haladva a helyes gondolkodás útján.

 

Ahogy az esővíz keresztülfolyik a rosszul fedett tetőn, úgy hatolnak át a szenvedélyek a vigyázatlan elmén.

 

De ahogy az esővíz nem folyik át a jól fedett tetőn,

a szenvedélyek sem hatolnak át a gondosan vigyázott elmén.

 

Van, aki szenved ezen a világon, és szenved a túlvilágon is. Mindkét világban

szenved, aki rosszat tesz. Szenved először, és keservesen szenved másodszor

is, amikor szembesül a rosszal, amit tett.

 

Van, aki boldog ezen a világon, és boldog a túlvilágon is. Mindkét világban

boldog, aki jót tesz. Örül először, és boldogan örvend másodszor is, amikor

szembesül a jóval, amit tett.

 

Van, aki szomorú ezen a világon, és szomorú a túlvilágon is.

Mindkét világban szomorú, aki rosszat tesz.

Bánkódik először: „Rosszat tettem”, és még

 jobban bánkódik másodszor, a szomorúság útján.

 

Van aki örvend ebben a világban, és örvend a túlvilágon is.

Mindkét világban örvend, aki jót tesz. Örvend először: „Jót tettem”,

 és még jobban örvend másodszor, a boldogság útján.

 

Aki bőven ontja a szent igéket, de nem cselekszik azok szerint,

az ostobán megfosztja magát a szent élettől.

Olyan ő mint a tehénpásztor, aki a gazdajószágát számlálja.

 

Ha viszont valaki, bár szűkszavúan él a szent igékkel,

de megcselekszi azokat, szenvedélyektől, gyűlölettől

és önámítástól mentesen, helyes belátással és szabad elmével,

nem kívánkozva soha semmiért, annak élete maga a szentség.

 

II. Az éberség

 

Az éberség a halhatatlanság útja, a figyelmetlenség a halál útja. Akik nyitott

szemmel élnek, sohasem halnak meg, akik figyelmetlenek, már most olyanok,

mint a holtak.

 

Akik ezt az igazságot tiszta elmével megértik, akik bölcsek

és örökké figyelnek, megismerik az éberség örömét,

a Nagyok útjának örömét.

 

És azok, akik emelkedett gondolatokkal és elmélyült figyelemmel,

örökké tartó erővel haladnak az úton, végül elérik a Nirvánát,

a legfőbb békét és múlhatatlanörömöt.

 

Aki fejlődik a hitben, aki sohasem felejti el legfőbb célját,

akinek cselekedetei tiszták, s aki gondosan ügyel cselekedeteire,

aki önuralomban tökéletesedik,

és aki mindig, örökké éber, az megdicsőül.

 

Fejlődve a hitben és éberségben, önuralmat gyakorolva és belső összhangot

teremtve, a bölcs szigetet épít lelkének, melyet nem érhetnek el az áradások.

 

A bolondok és tudatlanok nem törődnek semmivel, nem ismerik az éberséget.

De aki az éberség birtokába jutott, legnagyobb kincsének tartja azt.

 

Soha ne engedj a figyelmetlenségnek. Soha ne süllyedj az olcsó örömök, az

érzéki szenvedélyek mocsarába. Aki éber marad, és elmélyült figyelemmel

szemléli a világot, az végül a legtökéletesebb örömhöz jut.

 

A bölcs, aki éberségével legyőzi az esztelenséget, olyan,

mint aki megszabadulva a földi terhektől felmegy a

bölcsesség palotájába, s annak erkélyéről tekint le a

földi kínoktól szenvedőkre, sőt mint a bölcs remete, aki a szent hegy

csúcsáról nézi a távoli síkságon küszködő tudatlanokat.

 

Éberen a figyelmetlenek között, virrasztón az alvók között,

a bölcs ember, mint egy gyors versenyló, rója köreit,

elhagyva a lassúkat.

 

Indra az ébersége révén vált az istenek urává. Így maguk az istenek is becsülik

az ébert, és megvetik az esztelent.

 

A szerzetes, aki az éberség örömét élvezi, és tartózkodik a világ

esztelenségétől, úgy megy útján, mint a futótűz,

felperzselve a kisebb és nagyobb akadályokat.

 

A szerzetes, aki az éberség örömét élvezi, és tartózkodik a világ

esztelenségétől, soha nem veszíthet dicsőségéből,

és közeledik a Nirvána felé.

 

III. Az elme

 

Az elme szeszélyes és nyughatatlan, nehéz vigyázni és visszafogni. A bölcs

ember úgy összpontosítsa elméjét, mint ahogy a nyílkészítő egyenesíti a nyílvesszőt.

 

Mint a partra vetett hal, melyet kivettek vízi otthonából,

úgy szomjazik az elme, és küzd, hogy megszabaduljon a halál hatalmától.

 

Az elme állhatatlan és csapongó, kedve szerint bárhová elillan a

 káprázatot követve. Valóban nehéz visszafogni. De mégis jó irányítani.

Az önmagán uralkodó elme nagy örömök forrása.

 

Láthatatlan és megfoghatatlan az elme.

Kedve szerint bárhová elillan a káprázatot követve.

Mégis, a bölcs őrizze jól, mert a jól őrzött elme nagy örömök forrása.

 

   Az elme messzire kóborolhat testetlenül, felöltve a tudat rejtélyes köntösét.

Csak az szabadul meg a halál kötelékétől, akinek elméje összhangot talált.

 

Kinek elméje állhatatlan, aki nem látja az igazság útját, kinek hite és békéje

ingatag, soha nem ismeri meg a bölcsesség teljességét.

 

De kinek elméje nyugodt önuralommal szabadult fel a vágyak iránti

sóvárgástól, aki felülemelkedett jón és rosszon,

az felébredt, és nem ismer félelmet.

 

Felismerve hogy tested törékeny, akár egy korsó, erősítsd meg elméd, mint egy

várat, és vívd meg a döntő harcot Márával, és minden gonosz kísértéssel. A

győzelem után őrizd jól hódításodat, és mindig, mindig figyelj.

 

Mert hamarosan- mily szomorú- ez a test élettelenül hever majd a földre hajítva, akár egy rossz gerenda.

 

Az ellenség megsértheti az ellenséget, és a gyűlölettel telt megsebezheti a másikat, de az emberen saját elméje, ha elszabadul, még súlyosabb sebet ejthet.

 

Az apa, anya vagy rokon sok jót tehet az emberrel, de nagyobb jót tehet saját,

helyesen irányított elméje.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.