Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Anton Pavlovics Csehov 2

Minél magasabb valakinek elmebeli és erkölcsi színvonala, minél szabadabb, annál több örömet nyújt neki az élet.

 

Ha egészséges és normális akarsz lenni, állj be a csordába.

 

Mikor a természet megújhodik, megfiatalodik, felüdül, az emberben is új reményeknek, új óhajoknak kellene felbuzogni. Csakhogy az embert nehéz feltámasztani.

 

Mindenki úgy ír, ahogy akar, és ahogy tud.

 

...gondolkodunk: egymásban olyan embert látunk, aki gondolkodásra, okoskodásra képes, és ez szolidárissá tesz bennünket, akármilyen különbözőek legyenek is nézeteink.

 

Jobb részegnek és vidámnak lenni, mint józannak és kedvtelennek.

 

A teli has nem tanul szívesen.

 

A nők, amikor úgy érzik, hogy igazuk van, veszekednek és sírnak, de amikor érzik, hogy vétkeztek, akkor csak sírnak.

 

Akit az istenek szeretnek, nem eszik meg a disznók.

 

Csak a mindennapi emberek egészségesek és normálisak. Az ideges korra, a kimerültségre, elfajulásra s effélékre vonatkozó meggondolások csak azokat izgathatják, akik a valóságban keresik az élet célját, vagyis a nyájembereket.

 

Behunyt szemmel fekve egy éjjelen át olykor sok boldog évtizedet élhet át az ember.

 

Nem olyannak kell ábrázolni az életet, amilyen, nem is olyannak, amilyennek lennie kellene, hanem olyannak, ahogy álmainkban megjelenik.

 

A teli has nem tanul szívesen.

 

Rendszerint a nagy dolgok omlanak össze.

 

A részeg jobb szívű és okosabb a józannál. A részeg jobban szereti a zenét, mint a józan. (...) Ha a világon nem lennének részegek, a művészet nem jutna messze!

 

A zseni és az őrült rokon.

 

A tehetségtelen, de nagyravágyó embereknek nem marad más, mint ócsárolni az igazi tehetségeket.

 

Az adott szó többet ér a pénznél.

 

A hallgatás mint büntetés hatásosabb, mint egy pofon vagy a szidalmazó szavak özöne.

 

... mindegy, akár a színpadon játszunk, akár írunk - nem a hírnév, nem a ragyogás a fő... hanem az, hogy tudjunk tűrni.

 

... csupa-csupa csudabogár, ha két-három évet köztük él az ember, apránként, anélkül, hogy észrevenné, maga is csudabogárrá válik.

 

Jótevőinken kívül semmit sem felejtünk el.

 

Az igazi öröm a megismerés, az örök élet pedig számtalan és kimeríthetetlen forrása a megismerésnek.

 

A szerelem elengedhetetlen feltétele a teljes szabadság.

 

A szabad és elmélyedt gondolkodás, amely az élet megértésére törekszik, és a világ gyarló hiúságának teljes megvetése: két olyan áldás, amelynél nagyobbat ember sohasem ismert.

 

Az élet nem ismétlődik meg, vigyázni kell rá.

 

Nincs szomorúbb, mint jó bort inni, és senkit se látni.

 

A szerelmes ember nem osztozkodó. A szerelmes több, mint önző.

 

Jön majd idő, mikor mindnyájan megtudjuk, miért mindez, miért

ez a sok szenvedés, és akkor nem lesz többé titok ... Addig azonban élnünk kell és dolgoznunk.

 

Mindig, mindig dolgoznunk!

 

Abban, hogy én orvos vagyok, maga pedig elmebeteg, nincsen semmi logika, sem erkölcsi színvonal, hanem csupán véletlen, esetlegesség.

 

A szerelem nem tűr semmi határozatlanságot, semmi meggondolatlanságot.

 

Jobb az ajtó mellett, mint szerelmesünk fülébe csuklani.

 

A különböző korszakok és országok zsenijei különböző nyelveken beszélnek, de mindegyikükben egy és ugyanaz a láng lobog.

 

A vágy a rabságban élők legnagyobb ellensége.

 

A vak szerelem mindenütt ideális szépséget talál.

 

Az ember nem szállhat szembe saját természetével.

 

Az önként vállalt bebörtönöztetés sokkal nehezebben elviselhető, mint a kényszerű rabság. Az a tudat, hogy jogában és módjában áll bármely percben szabaddá lennie, megmérgezi a börtönben töltött idejének minden pillanatát.

 

Az író szerelme - az Etna meg a Vezúv együttvéve.

 

Jobb e világon a törvényes férjtől kínokat elszenvedni, mint az utolsó ítéletkor a fogakat csikorgatni

 

A kérkedés meg a büszkeség nemes lélekhez méltatlan vétek.

 

Az ízlésekről vagy jót, vagy semmit.

 

A földgolyó nem túlságosan jó hely a művészet számára. A föld nagy és tágas, de az író nem talál helyet magának sehol sem. Az író - örökös árva, száműzött, bűnbak, védtelen gyermek.

 

A halálbüntetés és az életfogytiglani börtön egyaránt erkölcstelen.

 

A korlátolt és hiú embereknek vannak perceik, mikor az a tudat, hogy boldogtalanok, bizonyos elégedettséggel tölti el őket, sőt önmaguk előtt valósággal kacérkodva dicsekszenek szenvedéseikkel.

 

Okos, becsületes embereknek mindig van hova menniök.

 

Mindegy, akár a színpadon játszunk, akár írunk - nem a hírnév, nem a ragyogás a fő... hanem az, hogy tudjunk tűrni.

 

A világon minden (...) a véletlentől függ, minden a véletlennek van alárendelve! A véletlen - zsarnok.

Mi mindnyájan öregszünk, mélyen tisztelt hölgyem, megvisel bennünket az idő szele.

 

Egyedül a nyaralóknak adta meg az Isten azt a képességet, hogy megértsék a természet szépségét, az emberiség többi része bűnös tudatlansággal van megverve e szépségeket illetően. Nem becsülik az emberek a gazdagságukat. Amink van, nem óvjuk; sőt - amink van, azt nem szeretjük.

 

Az állam nem isten. Nincs joga elvenni az életet, amelyet visszaadni még akkor sem állna módjában, ha akarná.

 

A boldogtalan ember egoista, dühös, igazságtalan, kegyetlen, és még az ostobánál is kevésbé hajlamos embertársai megértésére. A szerencsétlenség nem fűzi össze, hanem elválasztja egymástól az embereket, még ott is, ahol a hasonló fájdalom összekötő kapocsként szerepelhetne.

 

A rossz fejtől még a láb is megfájdul!

 

Szavakkal, (...) a tizenkilencedik században semmit sem ér el az ember, mivel (...) az elmélet gyakorlat nélkül nem létezhet.

 

Ha valaha kell majd neked az életem, csak gyere érte és vidd.

 

Úgy néz le rám, mint óriás a törpére. De hátha tényleg óriás?

 

Földi életünkben nincs teljes boldogság. A boldogság rendesen magában hordja a méreg csíráit - vagy pedig kívülről mérgezi meg valami.

 

A hallgatás a férfi ékessége.

 

Minden szép művészember lelkiismeretét sok nő terheli, s ahhoz, hogy mindegyikre visszaemlékezzen, túlságosan jó emlékezőtehetség kellene.

 

A flegmatikus nő (...) csak azért jött a világra, hogy idővel anyós lehessen.

 

Tudatosan csak azok félnek a haláltól, akik hisznek az örök életben: azok rettegnek bűneiktől.

 

Az ivásra való várakozás a legnehezebb minden várakozás közül. Inkább vár az ember hóban-fagyban öt óra hosszán át a vonatra, mintsem öt percet az ivásra.

 

Az előítéletek számára egynéhány hónap meg se kottyan. Szívósak az előítéletek, akár a halak, hosszú századokra van szükségük.

 

Az asszonyok csak öreg korukra válnak boszorkánnyá.

 

A melankolikus nő - elviselhetetlen, nyugtalan teremtés. Mint feleség - bambaságba, elkeseredésbe, és öngyilkosságba kergeti az embert. Egyetlen jó tulajdonsága, hogy könnyen megszabadulhat tőle az ember: pénzt kell neki adni, hadd menjen zarándokútra.

 

Ha nem tudnak mást mondani, akkor ezt hajtogatják: fiatalság, fiatalság...

 

Nem véletlen, hogy a nőket megéneklő költők a holdat emlegetik! A holdfényben a nő százszorosan megszépül.

 

Sehol sem lehet oly gyorsan és kellemesen bizalmas viszonyba kerülni, mint utazás közben!

A kolerikus nő - szoknyába bújt ördög, krokodil.

 

Ha egyszer csináltak bolondokházát, akkor valakinek ülnie is kell benne.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.