Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Anton Pavlovics Csehov 1

Ha akarod, különb is lehetsz a többinél. Az álmok világába repítő gyönyörű ifjú, költői szerelem - csakis az adhat boldogságot a földön!

 

A nyugalom és a megelégedés nem az emberen kívül van, hanem benne magában.

Fiatalasszonyok nem szoktak egyhamar megbocsátani.

 

A szangvinikus nő - a legelviselhetetlenebb a nők közül, ha nem ostoba.

 

Csupán a szellem érdekes és figyelemre méltó, minden egyéb kicsinyes és alacsony rendű.

 

Az anyák szeretik az orvostudományt, hisznek benne, amikor a gyermekeik betegek!

 

A bor meg a dohány elmossa az egyéniséget. Egy szivar vagy egy kupica vodka után te már nem te vagy, hanem te plusz még valaki; szétfoszlik az éned, és már úgy viszonyulsz magadhoz, mint harmadik személyhez.

 

Ahol szeretet van, ott megvan a legelvakultabb hit is.

 

Szent kor - a gyermekkor.

 

A közömbösség a lélek bénultsága, idő előtti halál.

 

Minél alacsonyabb rendű a szervezet, annál a kevésbé érzékeny, és annál gyengébben reagál az ingerre; minél magasabb rendű, annál fogékonyabb, és annál hevesebben reagál a külső valóságra.

 

Ha akarod, különb is lehetsz a többinél. Az álmok világába repítő gyönyörű ifjú, költői szerelem - csakis az adhat boldogságot a földön!

 

A férfikebel - a nő erőssége.

 

Nem olyannak kell ábrázolni az életet, amilyen, nem is olyannak, amilyennek lennie kellene, hanem olyannak, ahogy álmainkban megjelenik.

 

A bölcs vagy egyszerűen a gondolkodó, elmélkedő ember éppen azzal tűnik ki, hogy megveti a szenvedést; mindig elégedett, és semmin sem csodálkozik.

 

A könyv kotta, a beszélgetés pedig ének.

 

Nem az új vagy a régi forma a fontos, hanem az, hogy írjon az ember, ne törődjön semmiféle formával, csak írjon, mert szabadon árad a lelkéből az írnivaló.

 

A boldogtalan ember egoista, dühös, igazságtalan, kegyetlen, és még az ostobánál is kevésbé hajlamos embertársai megértésére. A szerencsétlenség nem fűzi össze, hanem elválasztja egymástól az embereket, még ott is, ahol a hasonló fájdalom összekötő kapocsként szerepelhetne.

 

A tekintet a lélek pallosa.

 

A közönséges ember a jót vagy a rosszat kívülről várja, vagyis a kényelmes kocsitól vagy a meleg szobától, a gondolkozó ember pedig önmagától.

 

Az orvostudomány a hites feleségem, az irodalom a kedvesem. Ha megunom az egyiket, az éjszakáimat a másikkal töltöm.

 

A kivégzés azonnal öl, az életfogytiglani börtön pedig lassan.

 

Egymásban olyan embert látunk, aki gondolkodásra, okoskodásra képes, és ez szolidárissá tesz bennünket, akármilyen különbözőek legyenek is nézeteink.

 

Ha egyszer van börtön és őrültekháza, akkor valakinek ülnie is kell benne.

 

A bölcs meg a tudományos gondolatok mindig elveszik az étvágyat.

 

Ha majd valamikor, a távol jövőben megszűnnek a börtönök és a bolondházak, akkor nem

lesz többé sem rácsos ablak, sem rab köntös. Előbb vagy utóbb el kell érkeznie ennek az időnek.

 

Négy óra egy szerelmes számára - négy tizenkilencedik század!

 

Egy hozzátartozó élete drágább a pénznél.

 

És így van ez mindig, de mindig, és nincs nyugtom saját magamtól, érzem, hogy emésztem a tulajdon életemet, hogy a legszebb virágok porát gyűjtöm ahhoz a mézhez, amelyet odadobok valakinek a vakvilágba, és közben letépem a virágokat is, és letaposom a tövüket. Hát nem őrült vagyok én?

 

A halál bilincs, de egyben szabadulás a bilincsektől.

 

Az áldott állapotban levő asszonyok szeretnek szeszélyeskedni, és általában sötét gondolatokkal foglalkozni.

 

A szabad és elmélyült gondolkodás, amely az élet megértésére törekszik, és a világ gyarló hiúságának teljes megvetése: két olyan áldás, amelynél nagyobbat ember sohasem ismert.

 

Az örömkönnyeket - a szerelmes szív mélyén dúló isteni erő fakasztja.

 

Az ember halhatatlanságát látni az anyag átváltozásában ugyanolyan különc esztelenség, mint ragyogó jövőt jósolni a hegedű tokjának, miután a benn levő drága hangszer eltört és hasznavehetetlenné vált.

 

Az asszonyi tekintetet semmi se kerüli el, akár a vércséét. Az asszonyok éles szeműek.

 

Mindennap rám szakad valami szerencsétlenség. Én már nem is zúgolódom, hozzászoktam, egyenesen jó képet vágok hozzá.

 

Akármilyen csodás hajnal ragyogja is be az ember életét, a végén éppen úgy koporsóba szegelik, és gödörbe dobják.

 

Egyedül vagyok, nem melegít senkinek a szerelme, fázom, akárha a föld alatt élnék, bármit írok is, mind száraz, fásult és komor.

 

Az elfogatásban és a börtönben nincsen semmi rettenetes, ha az ember lelkiismerete tiszta.

A szó nem veréb, ha elröpült, többé nem lehet megfogni.

 

A nők sohasem bocsátják meg a kudarcot.

 

Nincs rosszabb, kínzóbb meg gyötrőbb annál, mint az apától örökölt sapkában ott ténferegni a vásárban, látni, hallani, érezni és szagolni, amikor egyetlen fitying sincs a zsebben.

 

Amíg a társadalom elkülöníti magától a bűnösöket, elmebetegeket és általában a zavaró elemeket, addig legyőzhetetlen.

 

Ezen a világon minden jelentéktelen és érdektelen, kivéve az emberi szellem legmagasabb rendű megnyilvánulásait. A szellem, az értelem éles határt von állat és ember között, utal az utóbbi isteni eredetére, és bizonyos fokig még a halhatatlanságot is pótolja, amely nincsen. Ebből kiindulva tehát a szellem az élvezet egyetlen lehetséges forrása.

 

Az erős férfiú, aki egy szép nő szeméért a tűzhányó kráterébe taszítja ellenségét - fenséges, nagyszerű és tanulságos látvány.

 

Nincsen a földön semmi jó, amelynek forrásánál ne találnánk valami ocsmányságot.

 

Vannak emberek, akik mindig csak okos és helyénvaló dolgokat mondanak, és az ember mégis érzi, hogy ostobák.

 

Az esti csöndben, mikor az ember csak a homályos ablakot látja, mely mögött lassan-lassan álomba merül a természet, a külső világ, mikor csak idegen kutyák rekedt ugatását és idegenek harmonikájának gyönge nyöszörgését hallja, nehéz másra gondolnia, mint távoli, meghitt fészkére.

 

Aki már volt zarándokúton, akit a szükség, a kényszer vagy a sors szeszélye elszakított otthonától, övéitől, az tudja, milyen hosszú és fárasztó szokott lenni a csöndes falusi est idegen tájakon.

 

A félénk szerelem olyan, mint a pacsirtáknak szóló mese.

 

Az emberek nem figyelik, hogy tél van-e vagy nyár, ha boldogok.

 

Az olyan emberek, akik hivatalból kapcsolatba kerülnek mások szenvedéseivel, például bírók, rendőrök, orvosok, idővel a megszokás következtében annyira megedződnek, megkeményednek, hogy még ha akarnának, se tudnának másképpen bánni klienseikkel, mint ridegen és formálisan. E tekintetben, semmiben sem különböznek a paraszttól, aki a hátsó udvarában birkát, borjút öl, és észre sem veszi a vért. Márpedig ha a bíró formálisan, lélek nélkül tekinti az egyént, nem sok kell hozzá, hogy egy ártatlan embert megfosszanak minden jogától és tulajdonától, és kényszermunkára ítéljék. Csupán idő kell hozzá: annyi idő, amennyi alatt bizonyos formalitásokat elvégeznek - s a bírót ezekért fizetik.

 

Ha egy színdarabban az első felvonásban egy puska lóg a falon, akkor az a harmadikban el kell hogy süljön.

 

A tolvajok mindig is ügyesebbek, fürgébbek voltak, mint az őrök.

 

Semmi sem feszíti annyira túl, semmi sem teszi annyira tönkre az idegeket, mint a várakozás.

 

Tarisznya és börtön nélkül senki sem éli le életét.

 

Előbb jó papról kell gondoskodni, csak azután az iskoláról!

 

A férfiak nem érthetik annyira a nyomorúság minden szörnyűségét, mint a nők. Egy koldusszegény nő a legszerencsétlenebb lény.

 

A hold - szenvtelen, néma tanúja a szerelem és bosszú édes pillanatainak.

 

Egy rossz tanító sokkal kevesebb kárt okoz az iskolában, mint egy rossz pap.

 

Minden ember titkok leple alatt - mint az éjszaka leple alatt - éli valódi, igen érdekes életét.

 

Minden egyéni lét titkon alapszik, a kultúrembernek részben talán ezért olyan fontos, hogy az egyéni titkot tiszteletben tartsák.

 

Egy fejlett értelmű embernek feltétlenül kell hogy legyen esztétikai érzéke.

 

Minden a véletlenen múlik. Akit becsuktak, az itt ül, akit nem csuktak be, az szabadon járkál, ennyi az egész. Abban, hogy én orvos vagyok, maga pedig elmebeteg, nincsen semmi logika, sem erkölcsi színvonal, hanem csupán véletlen, esetlegesség.

 

Civakodás meg háború közepette az idő gyorsabban halad, mint békés időben.

 

Amikor az ember eltörődött és aludni kíván, úgy tűnik fel neki, hogy a természet is ugyanolyan állapotban van.

 

A szél jajszava - a szörnyű bűnökben elmerülő lelkiismeret jajszava.

 

A tanult emberek szívét nem is annyira a pénz, mint inkább a kellemes modor és az udvarias torkon ragadás lágyítja meg.

 

Minden szomorkodás és töprengés hívságos dolog.

 

Ha az idegek táncba fognak, legjobb orvosság ez ellen a munka.

 

Ha a gyerekektől megkérdik, hogy miért sírnak, rendszerint még erősebb zokogásba csapnak. Ugyanez történik a nőkkel is.

 

A barátságtól a szerelmet csak egy lépés választja el.

 

Amikor az embernek azt mondják, hogy rossz a veséje, vagy megnagyobbodott a szíve, és gyógyítani kezdik, vagy azt mondják, hogy őrült vagy bűnöző, azaz: amikor a környezete hirtelen valami okból felfigyel az emberre, akkor az ember már tudja, hogy zsákutcába jutott, amelyből nincs többé kivezető út. Keresi, keresi a kivezető utat, és egyre jobban belegabalyodik. És ebben az esetben az ember nem tehet egyebet, mint hogy megadja magát, mert semmiféle emberi erőfeszítés többé meg nem mentheti.

 

Asszonnyal még jobban esik a beszéd. Ostobának ostoba az asszonynép, de a második szóra már megered a könnye.

 

Nincs szabály kivétel nélkül.

 

A doktorok és a jóságos rokonok érik el végül is, hogy az emberiség elhülyül; a középszerűséget tartják zseninek, és a civilizáció tönkremegy.

 

Bizony, nehéz rejtvény valamennyi asszony.

 

A sötét éjszaka - dióhéjba zárt nappal.

 

A kezdő bírákat mindig zavarba hozzák a tárgyalóterembe lépő ismerősök.

 

Amikor pedig elítélniük kell valamelyik ismerősüket, látszik rajtuk, hogy szeretnének elsüllyedni szégyenükben.

 

Igazi boldogság csak a magányban található.

 

Bolondnak hiába van a törvény.

 

A boldogságtól nem hal meg senki, de a boldogtalanságtól sem pusztulnak el.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.