Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Baltasar Gracián y Morales: szép képes idézetek Az életbölcsességek kézikönyvéből 1

KépA spanyol barokknak, Cervantes, Lope de Vega, Gongóra századának mifelénk kevésbé ismert óriása Baltasar Gracián. Pedig e kézikönyve a korabeli Európa egyik legolvasottabb műve volt, s a XVIII. században, Faludi Ferenc átköltésében nálunk is sikert aratott.

 

Legyünk, amivé lehetünk. Senki sem születik készen; az ember napról napra tökéletesedik személyében és hivatásában, míg teljességéhez, képességei, és kiválóságai tetőfokára eljut. Az ilyen ember ízlése emelkedettségéről, szelleme tisztultságáról, ítélete érettségéről, akarata józanságáról ismerhető fel. Sokan sohasem érik el a csúcsot, mindig hiányzik belőlük valami. Mások késve lesznek azzá, amik. A szavaiban bölcs, tetteiben eszes, kiteljesült férfit nemcsak befogadják, szívesen is látják az okosok bizalmas körében.

 

Társalkodj avval, akitől tanulhatsz. A baráti érintkezés a tanultság iskolája legyen, s a beszélgetés művelt oktatás; legyenek barátaid a mestereid, és a hasznos okulás váltakozzon a kellemes társalgással. Az okosok társaságában felváltva élvezzük a sikert, melyet szavaink keltenek, s az okulást, melyet a hallottakból merítünk. Mindenkit önérdeke vonz másokhoz, de ez itt magasabb rendű. Eszes ember forgolódjon a kiválóságok körül, akiknek háza inkább a nagyság színpada, mint a hiúság hajléka; ezek amellett, hogy példájukkal és modorukkal minden nagyság orákulumai, a jó ízlés és előkelő bölcsesség magas iskolájává avatják hódoló környezetüket.

 

Váltogasd cselekvésed módját. Ne járj el mindig egyformán, hogy kijátszd mások, főként ellenfeleid éberségét. Ne cselekedj mindig első szándékod szerint, mert rájönnek egyformaságára, és megelőzik, sőt meghiúsítják tetteidet. Az egyenes vonalban szálló madarat könnyű eltalálni, az ide-oda csapongót nehéz. Második szándékodat se kövesd mindig, mert másodszorra már átlátnak a szitán. A rosszindulat lesben áll, rászedéséhez nagy ravaszság kell. A hamiskártyás sohasem játssza ki azt a lapot, amelyet ellenfele vár vagy óhajt.

 

A korára talált ember. Az igazán kitűnőek koruktól függenek. Nem mindenki él abban a korban, melyet megérdemel, és sokan, ha abban élnek is, nem tudnak vele élni. Van, aki szebb századot érdemelne, mert nem mindig diadalmaskodik a jó: mindennek megvan a maga ideje, még a kiválóságok is a divatnak alávetnék. A bölcsességnek azonban előnye, hogy örök, és ha ez a század nem az övé, sok más az lesz.

 

Tartsd többre a jót a soknál. A tökéletesség nem a mennyiségben van, hanem a minőségben. Ami igazán jó, mindig kevés és ritka; a gyakoriság értéktelenné teszi a dolgokat. Az emberek közt is rendesen az óriások a valódi törpék. Némelyek vastagságuk szerint becsülik a könyveket, mintha inkább a kar, mint az elme edzésére íródnának. A külső nagyság magában sohasem ad többet középszerűségnél, s a mindentudók nyavalyája, hogy mindenben jártasak akarván lenni, semmiben sem azok. A bensőségesből fakad a kiválóság, s ha tárgya fennkölt, a hősiesség.

 

Legyünk tisztességesek. Álljunk mindig az igazság pártján, olyan elszánt kitartással, hogy sem tömegszenvedély, sem zsarnoki erőszak ne kényszerítsen soha átlépnünk az igazság határát. De ki ilyen főnixe a derékségnek? A tisztesség híveinek száma vajmi csekély. Sokan magasztalják ugyan, de nem élnek vele; mások a veszély pillanatáig követik, ott aztán az álnokok megtagadják, a számítók elleplezik. A tisztesség nem bánja, ha barátságba, erősebb hatalomba vagy önérdekbe ütközik is, ezért hagyják hamar cserben. A körmönfontak tetszetős elmélettel magyarázzák hűtlenségüket, mondván, hogy nem akarnak magasabb vagy állami érdeket sérteni. Az állhatatos férfi szemében azonban árulás a színlelés; inkább akar következetes lenni, mint okos, mindig ott van, ahol az igazság, és ha elhagyja társait, nem azért teszi, mert ő ingatag, hanem mert a többiek azok, és már előbb letértek az igazság útjáról.

 

Ne kockáztasd híredet egyetlen kísérletért. Mert ha az balul üt ki, helyrehozhatatlan a kár. Könnyen megeshetik, hogy egyszer, főként előszörre - tévedünk. Nem minden alkalomkedvező, ezért mondják, hogy mindenek vannak jó és rossz napjai. Kapcsoljuk hát a második kísérletet az elsőhöz, s akár jól, akár rosszul üt ki, az első mentségéül fog szolgálni a másodiknak. Hadd hivatkozhassunk mindig több és jobb előzményre. Minden sok mellékkörülménytől függ, azért olyan ritka a teljes siker.

 

Ne örüljünk a túlzott udvariasságnak, mert a csalás egy fajtája. Némelyeknek nincs szükségük Thesszália füveire, hogy varázsoljanak, mert egyetlen kalapemeléssel elbűvölik az ostobákat, ha eléggé hiúk. Pénzért árulják a tiszteletadást, és jó szavak szelével fizetnek. Aki mindent ígért, semmit sem ígér, mert az ígéret az ostobák csapdája. Az igazi udvariasság kötelesség, a majmolt, főként a szokatlanul nagy, csalás: nem illemtudás, hanem függőségben tartás. Nem a személy előtt hajbókolnak, hanem szerencséje előtt, és nem elismert jó tulajdonságainak hízelegnek, hanem a tőle remélt előnyöknek.

 

Ne terheld magad ostobákkal. Aki nem ismeri fel őket, vagy, noha felismeri, nem tartja távol magától, maga is az. Felületes ismerősöknek veszedelmesek, bizalmasaknak ártalmasok. És bár egy ideig saját félénkségük és a te óvatosságod kordában tartja őket, végre mégis tesznek, vagy mondanak valami bárgyúságot, annál nagyobbat, minél tovább vártak vele. Rossz támasza más tekintélyének, akinek magának nincs. Ezek az emberek boldogtalanok, mert ez a butaság nyomatéka, és egyik kiegészíti a másikat. Csak egyvalami kevésbé rossz náluk: hogy ha már nekik nincs semmi hasznuk az okosokból, viszont ők hasznára vannak a bölcseknek, tapasztalatszerzés vagy okulás szempontjából.

 

Tudjunk bánni az igazsággal. Az igazság veszélyes, de jóravaló ember nem tehet mást, mint hogy megmondja. Itt csak a művészet segít: a lélek ügyes orvosai azon vannak, hogy az igazságot valamiképpen megédesítsék, mert az alján levő csalódás tömény keserűség. A hozzáértés ügyes módszerhez folyamodik: egyazon igazsággal az egyik embernek hízeleg, a másikat fejbe vágja. Mondjuk el a jelenlevő emberek dolgait múlt időben: a jó felfogású ember, célzásokból is ért, és ha semmi sem elég, legjobb elhallgatni. Fejedelmeket nem szabad keserű orvossággal gyógyítani, erre való a csalódás bearanyozásának művészete.

 

Röviden: legyünk szentek. Ez a két szó mindent megmond. Az erény minden tökély foglalata, minden boldogság középpontja. Birtokosát értelmessé teszi, figyelmessé, éles eszűvé, okossá, bölccsé, bátorrá, meggondolttá, becsületessé, szerencséssé, rokonszenvessé, igazzá és mindenki szemében naggyá. Három kiválóság szerzi meg a boldogságot: szentség, egészség, bölcsesség. Az erény a kis világegyetem napja, hemiszférája pedig a jó lelkiismeret. Olyan szép, hogy Istennek és az embereknek kedvük telik benne. Nincs más szeretetre méltó, mint az erény, és nincs más visszataszító, mint a bűn. Az erény komoly, minden egyéb csak tréfa. A képességet és nagyságot az erénnyel kell mérni, nem a szerencsével. Az erénynek nincs szüksége másra, elég magának. Az élőt szeretetreméltóvá teszi, a holtat felejthetetlenné.

 

A csodaember. A csodaemberhez három dolog kell. A legfőbb Adakozó három legnagyobb ajándéka: termékeny szellem, mély ítélőképesség és emelkedetten vidám ízlés. Nagy előny a jó felfogás, de még nagyobb a jó gondolkodás, a jónak belátása. Az ész ne a hátgerincben legyen, mert akkor inkább szúrós, mint éles. Jól gondolkozni az értelmesség gyümölcse. Huszadik életévünktől fogva az akarat uralkodik bennünk, a harmincadiktól a szellem, a negyvenediktől az ítélőképesség. Vannak elmék, melyek úgy lövellik magukból a fényt, mint a hiúz szeme, és minél nagyobb a sötétség, annál jobban látnak. Vannak alkalmi elmék, melyek mindig rábukkannak a célszerűre. A jó bőségesen kínálkozik nekik: boldog termékenység! A jó ízlés azonban az egész élet sava-borsa.

 

Cselekedjünk mindig úgy, mintha látnának. A belátó ember tudja, hogy látják, vagy látni fogják. Tudja, hogy a falnak füle van, és a rossz, amit teszünk, kikerül a szabadba. Ha egyedül van is, úgy cselekszik, mintha az egész világ szeme előtt állna, mert tudja, hogy minden ki fog tudódni. Ezért már most tanúknak érzi azokat, akiket értesülésük később úgyis azokká fog tenni. Aki azt óhajtja, hogy mindenki lássa, nem fél attól, hogy a többi ház lakói megfigyelhetik házában.

 

Mérséklet a vélemény, alkotásban. Mindenki saját kénye-kedve szerint alkotja meg véleményét, és ezer okot tud felhozni mellette. A legtöbb ember ítélete hajlamainak engedelmeskedik. Előfordul, hogy két ellentmondó ítélet találkozik, s mindkettő magáénak érzi az igazságot, pedig az, önmagához híven, sohasem volt még kétarcú. Haladjon a bölcs ezen a kényes területen megfontoltan, akkor az önmaga iránti bizalmatlanság helyesbíteni fogja az ellenfél magatartásáról alkotott ítéletét. Helyezkedjék olykor a másik álláspontra, és vizsgálja meg az ellenfél érveit. Ha így jár el, nem fog mást elvakultan elítélni, sem magának igazat adni.

 

Az érettségről. A lélek mélyén ragyog, de még inkább az erkölcsökben. Az anyagi súly teszi becsessé az aranyat, az erkölcsi az embert. A képességeknek díszt kölcsönöz, és tiszteletet ébreszt. A higgadt józanság a lélek homlokzata: nem az ostobák mozdulatlansága, mint a könnyelműség szeretné, hanem nyugodt méltóság. Szavai példabeszédek, tettei teljesítmények. Csak a nagyon kész embernél található fel, mert minden annyira ember, amennyire érett. Az ilyen, alighogy megszűnik gyermek lenni, folyton gyarapszik komolyságban és méltóságban.

 

Éljünk az alkalom szerint. Cselekvés és gondolkodás egyformán a körülményekhez igazodjék. Akarjunk, mikor tudunk, mert az alkalom és az idő senkire sem vár. Ne induljunk el az életben általánosságok után, legfeljebb ahol az erényről van szó. Épp így ne szabjunk az akaratnak pontos törvényeket, mert holnap kénytelenek leszünk abból a vízből inni, amelyet ma utálunk. Vannak fonák emberek, akik azt szeretnék, ha a siker minden esélye az ő rögeszméikhez igazodnék, és nem megfordítva. De a bölcs tudja, hogy az okosság vezércsillaga ez: viselkedjünk az alkalomhoz illőn.

 

Ne tégy semmit felindulásban. Csak rosszul járhatsz vele. Nem cselekedhetik magáért, aki magán kívül van, s a szenvedély mindig kilakoltatja az észt. Helyettesítsük magunkat ilyenkor okos közbenjáróval; akárki ez lehet, ha mentes a felindulástól. A néző mindig többet lát a játékosnál, mert nem izgatott. Ha észreveszed, hogy kijössz a sodrodból, fújjon takarodót az okosság, hogy a vér ne forrjon fel egészen, mert akkor mindent véresen fogsz csinálni, és néhány perc alatt hosszú időre okot adsz magadnak a szégyenkezésre, másoknak meg, hogy megszóljanak.

 

Az értelmesek rokonszenve. Egyetlen kiváló ember szájából a langyos igen többre becsülendő, mint a tömeg helyeslése. Ocsúval nem lehet táplálkozni. A bölcsek értelmesen beszélnek, s ezért dicséretük el nem múló elégtételül szolgál. Antigonusz Zénont kívánta hírneve egyetlen színpadának, Platón pedig beérte avval, hogy egész iskolája Arisztotelész. Némelyeknek csak az a fontos, hogy gyomrukat megtömjék, akár közönséges hulladékkal is. Az írástudókra a fejedelmeknek is szükségük van, és tolluktól jobban félnek, mint csúnya nők a festő ecsetjétől.

 

Óvakodjunk mindenfajta hírhedtségtől. A hírhedtség még a kiválóságokat is fogyatkozásokká teszi. Oka az elkülönülés vágya, amelyet mindenki rosszall. A különc magára marad. Még a szép is hitelrontó, ha kiötlik: feltűnő volta bántó; még inkább az a rossz hírű különcség. Mégis sokan éppen bűneikkel szeretnének ismertekké válni, az elvetemültségben keresve az újat, hogy galád hírnévre tegyenek szert. Mértéktelenségében még az okosság is fecsegéssé fajul.

 

A magamutogatás tudománya. A tehetségeinkkel való kápráztatás. Minden tehetségnek eljön a maga ideje; éljünk vele, mert nem minden nap a diadalé. Vannak pompás egyéniségek, akikben már a kevés is ragyog, a sok pedig bámulatba ejt. Ha a magamutogatás valódi kiválósággal párosul, csodának számít. A magamutogatás lehet nemzeti tulajdonság is, mint jelesen a spanyoloknál. A világ szépségét a világosság tárta fel. A magamutogatás sok űrt kitölt, sokat pótol, és mindennek második létet kölcsönöz, kivált ahol tények támogatják. Az Ég, amely a kiválóságot adja, a magamutogatás hajlamát is hozzáadja, mert magában mind a kettő képtelenség. A magamutogatáshoz is művészet kell. A legkitűnőbb is függ a körülményektől, és nincs mindig a maga helyén. A magamutogatás nem kellő időben balul üt ki; egyetlen képességnek sem kell ennyire mentesnek lenni a tetszelgéstől, s kudarcát mindig az okozza, hogy csak hajszál választja el a hivalkodástól, azt pedig a közmegvetéstől. Nagyon mérsékelnünk kell, ha nem akarjuk, hogy közönségessé fajuljon, s túlzásait az okosok rossz szemmel nézzék. Néha csak néma ékesszólás a kiválóságok könnyed feltárása, lévén azok bölcs eltitkolása a legtetszetősebb mód fitogtatásukra, mert éppen az elvonás ingerli legjobban a kíváncsiságot. Pompás fortély nem fedni fel egyszerre az egész kiválóságot, hanem csak kóstolót adni belőle, előbb keveset, majd többet. Minden nagy teljesítmény még nagyobbat ígérjen, s az elsőnek kijutó tapsban legyen benne a többinek szóló várakozás.

 

Ismerjük meg azok lelkületét, akikkel dolgunk van. Ily módon tisztában leszünk szándékaikkal. Ha ismerjük az okot, megértjük a hatást részint abból, részint a lelki rugóból. A nyomott kedélyű mindenből szerencsétlenséget olvas ki, a rossznyelvű bűnt; mindig a legrosszabb tűnik szemükbe, és mivel a mostani jót nem látják, megjövendölik a lehetséges rosszat. A szenvedélyes mindig más nyelvet beszél, nem a dolgokét, mert a szenvedély, nem az ész beszél belőle. Mindenki indulatai vagy hangulata szerint beszél, és mind egyformán távol vannak az igazságtól. Tanuljunk meg mások arcán olvasni, és vonásaikból kibetűzni a lelket. Lássuk meg abban, aki nevet, az ügyefogyottat, abban, aki sohasem nevet, a kétszínűt. Őrizkedjünk a kérdezősködőtől, mert vagy léha, vagy kém. Ne várjunk sok jót a hibás testűektől, mert az ilyenek a természeten szoktak bosszút állni, s ahogyan az kevéssé tisztelte őket, ők is kevéssé tisztelik. A butaság rendesen ugyanakkora, mint a szépség.

 

Használjuk ki, hogy újak vagyunk. Mert az újat mindig megbecsülik. Az új szokatlanságával általános tetszést kelt, és felüdíti az ízlést. A vadonatúj középszerűséget többre tartják a megszokott nagyszerűségnél. A kiválóság elkopik és megöregszik idővel. Tudnunk kell, hogy az újdonságnak ez a nimbusza rövid életű, a negyedik napon már senki sem tiszteli. Tanuljuk meg tehát kihasználni a becsülés első zsengéit, és a siker iramában kapjuk el mindazt, amire számot tarthatunk, mert ha az újság láza elmúlt, kihűl a lelkesedés, és az újság öröme átadja helyét a megszokott csömörének. Valóban mindennek megvolt a maga ideje, ha azóta, elmúlt is.

 

Ne legyünk csupa jóságból rosszak. Ilyen az, aki sohasem gerjed haragra. Az érzéketlen ember nem ér sokat, mert az érzéketlenség oka nem mindig közömbösség, lehet a képesség hiánya is. Az alkalmi felfortyanás egyéniség jele: a madárijesztőből csakhamar a madarak maguk is csúfot űznek. A keserűt édessel vegyíteni jó ízlésre vall. A csupa édes gyerekeknek és bolondoknak való. Nagy baj, ha az ember puszta jóságból belesüpped az érzéketlenségnek ebbe a fajtájába.

 

A felejtés tudománya. Inkább szerencse, mint művészet. A leginkább elfelejteni való dolgokra szoktunk legjobban emlékezni. Az emlékezet nemcsak kaján, mert akkor hagy cserben, mikor legnagyobb szükségünk van rá, hanem dőre is, mert akkor jön, mikor senki sem óhajtja. Ahol fájdalmat okozhat, figyelmes, ahol örömet szerezhetne, gondatlan. Némelykor a baj gyógyszere az elfelejtés, s mi e helyett a gyógyszerről feledkezünk meg. Helyénvaló, ha az emlékezetet kényelmes szokássá tesszük, mert egyként megismertetheti velünk az üdvösséget és kárhozatot. Kivételek a megelégedettek; ezek az ártatlanság állapotában élvezik együgyű boldogságukat.

 

Keressünk segítőtársat a balsors elviseléséhez. Akkor sohasem leszünk egyedül, főként veszélyben nem, és nem zúdul egyedül ránk minden felelősség. Némelyek minden irányítást magukhoz akarnak ragadni, s a helyett minden gáncs ragad rajtuk. Igyekezzünk hát, hogy legyen valaki, aki kiment és segít nekünk a bajok elviselésében. Kettőre nem ront rá olyan bátran sem a balsors, sem a tömeg. Ezért az éles elméjű orvos is, ha már tévedett a gyógyításban, nem fog tévedni annak megtalálásában, aki konzultálás címén segítségére lesz a koporsó kiszállításában. Osszuk meg a terhet és a bánatot, mert az egyedül viselt szerencsétlenség kétszeresen elviselhetetlen.

KépKépKépKépKépKép

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.