Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Baltasar Gracián y Morales: szép képes idézetek Az életbölcsességek kézikönyvéből 3

Helyes ítélőképesség. Némelyek okosoknak jönnek a világra; a velük született ösztönös ítélőképességnek ezzel az előnyével fognak a tanuláshoz, s így a siker útjának felét eleve megtették. A kor és a tapasztalat utóbb még jobban megérleli elméjüket, s eljutnak a valóban jó ítélőképességhez. Minden szeszélytől, mint az okosság zátonyától irtóznak, főként közügyekben, melyek fontossága éppenséggel megkívánja a teljes bizonyosságot. Az ilyenek méltók rá, hogy az államvezetésben szerepük legyen, akár mint a hatalom birtokosainak, akár mint tanácsadóknak.

 

A bajt kerülni hasznos bölcsesség, és sok bosszúságtól kímél meg. Az okosság sok mindentől megóv, bábája a boldogságnak s így az elégedettségnek is. Rossz hírt ne közölj, de ne is hallgass meg, zárj be előtte minden ajtót, legfeljebb a segítségét ne. Némelyek azt szeretik, ha mézes bókokkal telik meg fülük, mások keserű pletykákat akarnak hallani, és van, aki éppúgy nem tud élni mindennapos bosszankodás nélkül, mint Mithridátész méreg nélkül. Az sem helyes szabálya az önfenntartásnak, hogy egész életünkre szóló bánatot okozzunk magunknak, csak hogy egyszer örömet szerezzünk másnak, akármennyire szívünkhöz nőtt is. Ne vétkezzünk soha saját boldogságunk ellen, hogy szívességet tegyünk valakinek, aki tanácsol valamit, aztán kívül marad az ügyön. Általában valahányszor csak saját kárunk árán tehetünk valakinek jót, a legjobb szabály az, hogy inkább a másikat érje bánat most, mint minket azután, éspedig orvosolhatatlanul.

 

Legyünk azon, hogy dolgaink jól végződjenek. Némelyek többet törődnek dolgaik helyes menetével, mint a cél szerencsés elérésével. Pedig a balsiker szégyene mindig többet nyom a latban az igyekezet elismerésénél. Aki győz, nem köteles számadásra. Legtöbben nem látják a közelebbi körülményeket, csak a jó vagy silány eredményt, úgyhogy mások jó véleményét sohasem veszti el, aki eléri célját. A jó vég mindent bearanyoz, akármennyire ellene szól az eszközök helytelensége. Néha az is művészet, ha a művészet szabályai ellen cselekszünk, ha másképpen nem juthatunk el a kedvező eredményhez.

 

Tudjunk nemet mondani. Nem szabad mindenkinek mindent megadnunk. Ez is éppoly fontos, mint hogy adni tudjunk, főrangú személyeknél meg éppen elengedhetetlen. Itt aztán lényeges a mód, ahogyan megtagadunk valamit. Némelyek szájából a "nem" kedvesebb, mint másokéból az "igen", mert a jól körített visszautasítás jobban kielégít a száraz beleegyezésnél. Vannak, akiknek mindig nyelvükön van a "nem", s ha végül megteszik is, amit kérnek tőlük, nem hálásak nekik érte, mert még érzik a régebbi elkedvetlenedést. Ne tagadjunk meg semmit kereken, kortyonként adagoljuk a csalódást, és ne adjunk egészen kosarat, hogy meg ne szűnjön a függés. Hagyjunk mindig egy szemernyi reményt, hogy ízesítse meg a visszautasítás keserűségét. A megtagadott szívesség támasztotta űrt töltsük ki udvariassággal, és a tett hiányát pótolja a jó szó. A "nem" és "igen" kurta szavak, de hosszú megfontolást kívánnak.

 

Ne tréfáljunk folyton. Az okosság a komolyságban mutatkozik meg, mely nagyobb becsben áll a szellemességnél. Aki mindig tréfál, sohasem vehető komolyan. Az ilyent a hazuggal egyformán kezelik: egyiknek sem adnak hitelt, mert itt hazugságtól tartanak, ott turpisságtól. Sohasem tudni, mikor beszél belőle a józanész, s ez ugyanaz, mintha nem volna neki. Nincs elkedvetlenítőbb az állandó jókedvnél. Sokan elérik, hogy elmés embereknek tartják őket, de eszeseknek nem. A kedélyességnek megvan a maga ideje, a többi a komolyságé.

 

Állítsunk ragyogó példát magunk elé, inkább vetélkedés, mint utánzás céljából. Vannak a nagyságnak megtestesítői, a dicsőség élő szobrai. Ki- ki válassza ki a hivatásában legkiválóbbakat, nem annyira, hogy kövesse, mint hogy megelőzze őket. Nagy Sándor nem az eltemetett Achillészt siratta, hanem hogy saját hírnevének napja, még nem kelt fel. Semmi sem kelti fel jobban a szív becsvágyát, mint az idegen dicsőség harsonája. A nagy lelket ugyanaz bátorítja, ami az irigységet porba sújtja.

 

Ne légy más és más. Ne cáfolj magadra tetteidben, sem természettől fogva, sem tetszelgésből. Az okos minden tökéletességben mindig ugyanaz, s evvel igazolja okosságát. Csak új körülmények és érdemek idéznek elő nála változást. Az ész dolgaiban csúnya a változatosság. Némelyek naponta mások, még észjárásuk is másforma, hát még akaratuk és viselkedésük. Ami tegnap még fehér "igen" volt, mára fekete "nem", így hazudtolják meg folyton saját megbízhatóságukat és borítanak árnyékot mások jó véleményére.

 

Használj jó eszközöket. Némelyek azt szeretnék, ha szellemi jelességüket szerszámaik silánysága még jobban kiemelné. Ez a veszélyes önteltség megtorlást érdemel a sorstól. Soha még a szolga érdeme nem kisebbítette a gazda nagyságát. Ellenkezőleg, a siker dicsősége utólag éppúgy a tett mozgatójára hárul, mint a balsiker ódiuma. A hír mindig az elsőkhöz szegődik. Sohasem mondja: "Ennek jó vagy rossz segédei voltak." Hanem: "Ez jól vagy rosszul járt el." Válassz hát ügyesen, és nézd meg jól, kire bízod halhatatlan híredet.

 

Az okos legyen bátor. A döglött oroszlánt még a nyulak is megtépik. A bátorsággal nem lehet tréfálni: ha az elsőnek engedünk, a második elől is hátrálni leszünk kénytelenek, s így tovább az utolsóig. A késői győzelem nem kerül kevesebb fáradságba, hasznosabb tehát mindjárt azzal kezdeni. A lelkierő múlja felül a testit. Hordjuk kard módjára az okosság hüvelyében: várjon ott sorára, mint személyünk védelmezője. A lelki gyengeség ártalmasabb a testinél. Sok kitűnő képességű ember, csak mert nem volt szívében bátorság, élőhalott volt, és végül tétlensége sírjába is zuhant. Nemhiába adta a gondviselő természet a méhnek a méz édességéhez a fullánk szúrósságát. A testben ideg is van, csont is: ne legyen a lélek sem csupa lágyság.

 

Tarts másokat függőségben. A bálványt nem aranyozója teszi azzá, hanem bálványozója. Okos ember többre tartja, ha rászorulnak, mint ha hálásak neki. Reményt szítani finom, hálát elvárni pórias dolog, mert amilyen hosszú emlékezetű az, olyan feledékeny emez. A függésből több a haszon, mint a hálálkodásból. A kielégült hamar hátat fordít a forrásnak, s a kifacsart narancs aranyból sárba hull. Ha oda a függés, oda a megértés és vele a becsülés. Tanítson meg a tapasztalat elsősorban arra, hogy tartsuk ébren a várakozást, de ne elégítsük ki, s még koronás urunk is minduntalan ránk szoruljon. Azért nem szabad abba a túlzásba esnünk, hogy hallgatásunkkal elősegítsük más tévedését, vagy saját előnyünkért helyrehozhatatlan kárt okozzunk neki.

 

Éhesen álljunk fel. Még a nektárpoharat is el kell venni ajkunkról. A vágy az igazi értékmérő. Jó ízlésre valló számítás, ha még testi szomjúságunkat sem elégítjük ki teljesen, csak enyhítjük. A jó, ha kevés, kétszeresen jó. Nagy apály az, aminek neve: másodszor. A kellemessel jóllakni veszélyes, mert a legtartósabb kiválóságot is kiteszi a csömör megvetésének. A siker egyetlen szabálya: az étvágyat a szándékosan meghagyott éhség ingerével kell elcsípni. Ha már meg kell botránkoztatnunk, inkább a vágy türelmetlenségével tegyük, mint az élvezet szertelenségével. A nehezen elért boldogság kétszer olyan édes.

 

A kipróbálás tudománya. Az okos figyelme vetélkedjék az óvatos tartózkodásával. Mások elmebeli tehetségét csak az mérheti meg, akinek magának jócskán van. Az emberek jellemének és tulajdonságainak ismerete fontosabb a növényekénél és ásványokénál. Az élet egyik legfogasabb tevékenysége ez; a fémek csengésükről ismerhetők fel, az emberek beszédükről. A becsületesség fokát a szavak mutatják, de még inkább a tettek. Ezen a ponton szerfölött nagy figyelemre van szükség, mély megfigyelőképességre, finom felfogásra és helyes ítéletre.

 

Ne élvezd saját szavaidat. A magad megelégedésével nem mégy sokra, ha másokat nem elégítesz ki. Az öntömjénezés szokott büntetése közmegvetés. Aki magának tetszik, mindenki másnál visszatetszik. Nem jó egyszerre beszélni és önmagunkat hallgatni: ha magunkban beszélni kótyagosság, kétszeresen az mások előtt hallgatni magunkat. Nagyurak betegsége, hogy folyton elismételgetik: "Jól mondom?", meg: "Ugye?" - hogy a hallgatók háta borsódzik belé. Minden mondat végén tapsot várnak, vagy dicséretet, és kimerítik az okosok türelmét. A felfuvalkodottaknak sokszor visszhangjuk is akad, és mivel beszédük csupa sallang, valamelyik ostoba minden szavukra rávágja az éljent.

 

Ismerd fel a szerencsétlen napokat. Mert vannak ilyenek: semmi sem sikerül, s játékot változtathatsz ugyan, de szerencsét nem. Két játszma után be kell látnod ezt, és vonulj vissza, ha úgy veszed észre, hogy a nap nem kedvező. Az év sem mindig egyforma, nem lehet az ember minden órában okos. A gondolkodáshoz éppúgy szerencse kell, mint egy jó levél megírásához. Minden kiválóságnak megvan a maga időszaka: a szépség sem tündöklik mindig. Sokszor az okosság rácáfol magára, akár hátra-, akár előretekint. Mindennek a maga napján kell végbemennie, hogy jól végződjék. Ahogyan némelyeknek minden rosszul, másoknak minden jól sikerül, kisebb megerőltetéssel. Ezeket már minden készen várja: a szellem megfelelő, a hangulat alkalmas, és a csillagok kedveznek. Az ilyen alkalmat ragadjuk meg, és egyetlen parányát se engedjük elveszni. Azért a megfontolt ember egyetlen balsiker miatt nem fogja a napot végleg rossznak, sem egy siker miatt jónak nyilvánítani, hiszen amaz hangulathiány, emez szerencsés véletlen is lehet.

 

Ismerd meg jól tárgyadat. Tapints elevenére az ügyeknek. Sokan a haszontalan okoskodás ágain vagy a fárasztó szószátyárkodás levelei közt vergődnek, s a világért nem bukkannak rá az eset lényegére; százszor kerülgetnek egy pontot, magukat és másokat kifárasztva, csak éppen az ugróponthoz nem jutnak el soha. A kusza elmék bűne ez, amelyek képtelenek kigabalyodni, csak pazarolják az időt és a türelmet olyasmire, amit elhagyhatnának, úgyhogy végül mind a kettőből kifogynak, mire eljutnak ahhoz, amit a végére hagytak.

 

A lélek bája. A léleknek is van bája: a szellem kecsessége, melynek megnyilvánulása igazi ékessége a szívnek. Nem mindenki mondhatja magáénak, mert belső nagyság kell hozzá. Első jele az, hogy jót mondunk ellenségünkről, és még jobbakat teszünk vele. Legszebb fényében akkor mutatkozik, mikor bosszúra nyílik alkalma: az ilyent nem hagyja kihasználatlanul, hanem megnemesíti avval, hogy a győzelmet a döntő pillanatban váratlan nagylelkűséggé változtatja. Amellett politikus is, sőt az állambölcsesség netovábbja, mert sohasem színlel győzelmet, aminthogy semmit sem színlel, ha pedig érdemével kivívja, nagylelkűen átsiklik fölötte.

 

Lenni és látszani. A dolgok értékét nem az adja meg, amik, hanem aminek látszanak. Valamit érni és meg is mutatni annyi, mint kétszer annyit érni. Ami nem látható, olyan, mintha nem is volna. Még az igazságot sem tisztelik, ahol nincs igazság-színe. Sokkal többen vannak az elámítottak, mint a belátók. Az ámítás hatalma nagy, és a dolgokat külszínükről ítélik meg; vannak, amelyek merőben másfélék, mint amilyennek látszanak; a jó külső a belső tökély legjobb ajánlólevele.

 

Ne engedd át magad mindenféle hangulatnak. A kiváló ember sohasem hódol külső benyomásoknak. Önmagunk megfigyelése az okosság iskolája. Ismerjük ki pillanatnyi lelkiállapotunkat és küzdjük le; ha kell, csapjunk át akár a másik végletbe, csak hogy megtaláljuk az ésszerű egyensúlyt önkéntelen és szándékolt között. Az önismeret a javulás kezdete. Vannak szörnyű hangulatlények, akik mindig valamilyen érzés rabjai, és a szerint váltogatják hajlamaikat; következetlenségük úgy elragadja őket, hogy egészen ellentmondó dolgokba fognak, s ez a szertelenség nemcsak akaratukat őrli fel, hanem eszükhöz is hozzáférkőzik, egyformán árt a jellemnek és az értelemnek.

 

Válasszunk az embereknek tetsző foglalkozást. A dolgok nagyrészt mások jóindulatától függenek. A tehetségnek a megbecsülés az, ami a virágnak a szellő: életadó fuvallat. Bizonyos foglalkozások általános kegyben állanak, másokat, noha fontosabbak, nem néznek jó szemmel. Az előbbieket mindenki szeme láttára gyakorolják, s általános szeretetnek örvendenek; az utóbbiak, hiába ritkák és becsesek, láthatatlanságukba burkoltan, tiszteletet gerjesztenek, de tetszést nem. A fejedelmek közül is a győzteseket ünneplik, ezért voltak az aragón királyok annyira kedveltek, mint harcosok, hódítók és nagylelkű uralkodók. Érdemes ember válasszon olyan foglalkozást, amelyet mindenki észrevesz és érdeklődésével kísér, s a közvélemény megszavazza neki a halhatatlanságot.

 

Takarékoskodjunk magunkkal. Ne mutassunk egyforma szellemet mindenkinek, és ne használjunk el több erőt a kelleténél. Ne pazaroljunk se tudást, se tehetséget. A solymár nem röpít fel több sólymot, mint ahány kell a vadászathoz. Ne tündököljünk mindig, hagyjunk valamit holnapra is. Mindig tartogassunk valami újat, amivel hatást kelthetünk, mert aki mindennap többet mutat, ébren tartja a várakozást, és sohasem fogják felfedezni, hogy szellemi kincseink elfogytak.

 

Kiben mi lakozik, annyiban számíthat valakinek. Legyen a belső mindig kétszer annyi, mint a külső mindenestül. Némelyeknek csak homlokzatuk van, mint a befejezetlen házaknak, amelyek továbbépítésére nem volt már pénz: a bejárat palotát mutat, a lakás vityillót. Nincs bennük semmi, ami megállásra késztetne, vagy minden nyomban megáll: az ember éppen csak köszön nekik, azzal vége a társalgásnak. Nagy bólogatva jönnek, mint a szicíliai lovak, aztán némán megállnak, mert a szó hamarabb elapad ott, ahol gondolat nem táplálja. Az ilyenek könnyen megtévesztik a hozzájuk hasonlóan felületes látásúakat, de nem az éles elméjűt, aki beléjük néz és ürességet talál, elrettentő például az okosoknak.

 

A természetes fölényről. A magasabbrendűség titokzatos ereje ne bosszantó mesterkéltségből fakadjon, hanem az uralomra való rátermettségből. Az ilyennek mindenki hódol, nem is veszik észre, hogyan, csak érzik az istenadta tekintély rejtélyes erejét. Ezek az előkelő szellemek érdemüknél fogva királyok és velük született nemességüknél fogva oroszlánok; szívét és eszét is foglyul ejtik a többieknek. Kikényszerítik a tiszteletet, és ha más előnyös képességeik is vannak, a kormányrúdnál a helyük, mert egy fenyegető pillantással többet elérnek, mint más hosszú szónoklatokkal.

 

Ne túlozzunk soha. Az óvatosság egyik fő szabálya, hogy kerüljük az ömlengő szavakat, nehogy az igazságon csorba essék, vagy bölcsességünk valljon kárt. A túlzás a becsülés tékozlása, s az értelem és ízlés korlátoltságára vall. A dicséret felingerli a kíváncsiságot, sarkantyút ad a vágynak, s ha aztán, mint többnyire történni szokott az érték alatta marad az árnak, a várakozás a csalás ellen fordul, és a magasztalt, valamint a magasztaló lenézésével áll bosszút. Az okos tehát megfontoltan jár el, és inkább mond keveset, mint sokat. A nagy kiválóság úgyis ritka, ezért jobb csínján bánni az elragadtatással. Az agyondicsérés a hazugság egy neme; művelését a jó ízlés híre sínyli meg, ami sok, és az okosságé, ami még több.

 

Ismerd legfőbb képességedet. Ápold kiemelkedő tulajdonságodat, és segítsd elő a többit. Némelyek sokra vihetnék egyik-másik téren, ha tudatában volnának saját kiválóságuknak. Figyeld meg, mihez értesz legjobb, és fordítsd arra szorgalmadat. Egyesekben több az ész, másokban a bátorság. Sokan erőszakot tesznek magukon, s így folyton alulmaradnak: rájuk cáfol holnap, ami ma hízeleg szenvedélyüknek.

 

Semmiben se légy közönséges. Ízlésben: oh, milyen bölcs volt az, akit bántott, hogy beszéde ínyére van a sokaságnak! A köznép tapsa nem elégíti ki az okost. Vannak kaméleonjai a népszerűségnek, akiknek nem Apollo édes fuvallatában telik kedvük, hanem a tömeg morajában. Felfogásban sem: ne örülj a csőcselék csodálatának, mert nem megy túl a szájtátáson. Az általános ostobaság ámul, míg az egyéni okosság rájön a csalásra.

 

Ne legyen fogyatékosságunk. Ez a tökély előfeltétele. Kevesen vannak akár erkölcsi, akár testi hiba nélkül, s többen még dédelgetik is könnyen orvosolható hibáikat. Mások okossága sajnálkozva látja, ha néha a legfényesebb tulajdonságok együttesébe belekeveredik egy apró folt. Egyetlen felhő elég, hogy elsötétítse a napot. A tekintélynek ezeken a szeplőin kap, sőt kapva kap a rosszindulat. Az ügyesség netovábbja volna jelességekké változtatni ezeket. Így font Caesar babért természetes fogyatékossága köré.

 

Ne lépjünk fel úgy, hogy kelleténél többet várjanak tőlünk. Szokott kudarca a nagyon feldicsértnek, hogy nem váltja be a hozzá fűzött reményt. A valóság sohasem ér fel az elképzeléssel, mert könnyű gondolatban magunkra ruházni minden tökélyt, de nehéz elérni. A képzelet a vággyal társul, és mindig többet tesz fel a dolgokról a valóságnál. Bármilyen nagyok a kiváló tulajdonságok, a képzetükkel nem versenyezhetnek, s mivel a túlajzott várakozást megcsalják, inkább kiábrándulást keltenek, mint csodálatot. A remény nagy meghamisítója az igazságnak. Az okosság segítsen a bajon, és intézze úgy, hogy az élvezet nagyobb legyen az óhajnál. Némi előlegezett hitel alkalmas a kíváncsiság felkeltésére, de nem kötelez semmire. Jobban jársz, ha a valóság túlszárnyalja az elképzelést, és többet ér, mint hitték. Ez a szabály a rosszra nem érvényes, mert ennek a túlzás csak javára szolgál, öröm, ha valótlannak bizonyul, és még tűrhetőnek is tűnik fel, amitől, mint a gonoszság netovábbjától féltek.

 

Járjunk el hol második, hol első szándékunk szerint. Az emberi élet az emberi gonoszság ellen viselt háború, s az okos a szándékokkal taktikázik. Sohasem azt teszi, amit várnak tőle, csak ámít avval, amit előre jelez. Ügyes cselvágás után nem várt helyen sújt le igazán, ily módon tévesztve meg ellenfelét. Szándékot színlel, hogy elterelje a figyelmet, s hirtelen valami egészen mást tesz: meglepetéssel győz. De az éles elme megelőzi figyelmével és óvatosan kikémleli; mindig az ellenkezőjét gyanítja, mint amit el akarnak vele hitetni, és nyomban átlát minden színlelt szándékon; az első szándékra nem hederít, hanem várja a másodikat, sőt a harmadikat. Az így leplezett turpisság erre még ravaszabbá válik, s most már magával az igazsággal próbál csalni: játékot változtat, hogy cselt változtasson, és azt színleli, hogy nem színlel, a teljes őszinteségre alapítva furfangját. De a megfigyelő okossága ezen a ravaszságon is átlát; bevilágít a fénynek kendőzött homályba, és felismeri az ártatlanság mögé rejtőző még alattomosabb szándékot. Így győzi le Phyton csele Apolló átható sugarait.

 

Cáfolj rá nemzeti fogyatékosságaidra. A víz felveszi jó és rossz tulajdonságait a rétegeknek, melyeken átszűrődik, s az ember a földét, ahol születik. Egyesek többet köszönhetnek hazájuknak másoknál, mert szerencsésebb helyen ringott bölcsőjük. Nincs nemzet, amelynek, akármilyen művelt, ne volna valamely eredendő hibája, a szomszéd népek pedig akár óvatosságból, akár a maguk vigasztalására sietnek kicsúfolni. Az ilyen nemzeti fogyatkozásokat leküzdeni vagy legalább leplezni tiszteletre méltó ügyesség. Szert teszünk vele arra a kitüntető véleményre, hogy kivételek vagyunk, mert a váratlan mindig becsesebb. A származásból, a társadalmi helyzetből, a hivatásból és a korból is erednek hibák, melyek, ha mind felhalmozódnak egy személyben, és az óvatosság nem tartja féken őket, elviselhetetlen szörnyet adnak.

 

Jellem és szellem. A ragyogó képességek két tengelye. Egyik a másik nélkül fél boldogság. Nem elég az értelem, lelki jelesség is kell. Ostobák szerencsétlensége, hogy rosszul választják meg állapotukat, hivatásukat, munkájukat, lakóhelyüket, barátaikat.

gracian-3..jpggracian.jpg

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.