Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Baltasar Gracián y Morales: szép képes idézetek Az életbölcsességek kézikönyvéből 2

Ne becsüld le a bajt, mert kicsi. Sohasem jön magában: egyik éppúgy a másikhoz van láncolva, mint a szerencsés esetek. Jó és rossz rendesen oda megy, ahol már van belőle, amint hogy az emberek is mind futnak a boldogtalanságtól, és mind csatlakoznak a szerencséshez. Még a galambok is, hiába ártatlanok, a legfehérebb toronyra szállnak. A szerencsétlent minden elhagyja: önmaga, esze és irányítója. Ne ébresszük fel az alvó balszerencsét. Egy botlás nem sok, de végzetes zuhanás lehet belőle, s nem tudni, mi lesz a vége. Mert ahogyan nincs tökéletes jó, nincs fenékig rossz sem. Amit az Ég küld ránk, türelemmel orvosolható, amit a föld, okossággal.

 

Ne adjunk mindig az utolsónak igazat. Vannak emberek, akiknek az utolsó értesülésben való hite az ésszerűtlenségig megy. Gondolkodásuk és érzésük olyan, mint a viasz: az utolsó benyomás minden előbbit kitöröl. Az ilyenek sohasem nyerhetők meg, mert éppoly könnyen elveszíthetők. Bárki a maga színére festheti őket. Bizalmasoknak nem valók, egész életükben gyermekek, s a vélemények és érzelmek között imbolyognak, mindig sántikáló akarattal és ésszel, hol egyik, hol másik oldalra hajolva.

 

Eredeti és a közönségestől elütő okoskodás: fensőbbséges elmére vall. Ne értékeljük sokra, ha valaki sohasem mond ellent, mert evvel csak magához, nem hozzánk való vonzalmát igazolja. Ne üljünk fel a hízelkedésnek és ne viszonozzuk, hanem utasítsuk vissza. Érezzük megtiszteltetésnek, ha egyesek rosszat mondanak rólunk, kivált olyanok, akik úgyis minden jót leszapulnak. Inkább azt vegyük szívünkre, ha mindenkinek tetszik, amit csinálunk, mert akkor biztosan nem jó, lévén a tökéletes csak kevesek számára hozzáférhető.

 

Ne tudják, mi a célunk. Az újdonság keltette ámulat a siker fokmérője. Nyílt kártyákkal játszani nem üdvös, nem is ízléses. Aki nem nyilvánítja ki rögtön szándékát, várakozást kelt, főként ahol a magas tisztség biztosítja az általános érdeklődést, titokzatosságba burkolódzik, s már kifürkészhetetlenségével tiszteletet ébreszt. Még a közlékenységben se menjünk el a bizalmasságig, aminthogy a társas érintkezésben se tárjuk ki mindenkinek bensőnket. Óvatos hallgatás az okosság szentélye. A bejelentett elhatározást nem méltányolják, sőt mert módjukban áll megróják, s ha balul üt ki, kétszeres baj. Kövessük hát az isteni módszert: keltsünk várakozást és nyugtalanságot.

 

Társalkodj avval, akitől tanulhatsz. A baráti érintkezés a tanultság iskolája legyen, s a beszélgetés művelt oktatás; legyenek barátaid a mestereid, és a hasznos okulás váltakozzon a kellemes társalgással. Az okosok társaságában felváltva élvezzük a sikert, melyet szavaink keltenek, s az okulást, melyet a hallottakból merítünk. Mindenkit önérdeke vonz másokhoz, de ez itt magasabb rendű. Eszes ember forgolódjon a kiválóságok körül, akiknek háza inkább a nagyság színpada, mint a hiúság hajléka; ezek amellett, hogy példájukkal és modorukkal minden nagyság orákulumai, a jó ízlés és előkelő bölcsesség magas iskolájává avatják hódoló környezetüket.

 

Tegyünk szert segítő elmékre. Jó a hatalmasoknak, hogy jeles szellemekkel vehetik körül magukat, akik a tudatlanság minden csávájából kihúzzák őket, és helyettük küzdenek meg a nehézségekkel. Az, az igazán nagy, akinek bölcsek szolgálnak, s csak a Tigranészek alantas ízlése törekszik e helyett arra, hogy meghódolt királyok legyenek lakájai. Az uralkodás egy neme az élet legjavában, ha ügyességünkkel azt tesszük szolgánkká, akit a természet fölénk rendelt. Rengeteg tudnivaló van, az élet rövid, s aki nem tud, nem is él. Ezért kiváló ügyesség fáradság nélkül tanulni sokaktól sokat, és mindenki által gyarapodni tudásban. Ily módon sokakért szólsz a gyülekezetben, mert szádból szól minden bölcs, aki ellátott tanáccsal, s így mások verejtéke árán kerülsz lángész hírébe. Amazok üggyel-bajjal szedik össze az ismereteket, te már velejét kapod tőlük a tudásnak. Ha pedig nem áll módodban, hogy szolgád legyen a bölcs, légy azon, hogy ismerősöd legyen.

 

A szerencse is művészet. Szabályai is vannak, mert a bölcs számára nem minden véletlen, hanem hozzáértéssel irányítható. Némelyek beérik avval, hogy jó képpel odaállnak a szerencse ajtaja elé, és várják, hogy megnyíljon. Mások ügyesebben közelebb lépnek, és az okos merészséget hívják segítségül, hogy a rátermettség és bátorság szárnyán elérjenek a szerencséhez, és hathatósan magukhoz édesgessék. A filozófus szemével nézve azonban az erényen és óvatosságon kívül nincs más módszer, mert a szerencse és a balszerencse csak okosság vagy oktalanság kérdése.

 

Ne csak szóból értsünk. Valaha a művészet teteje volt jól okoskodni. Ma már ez sem elég, ki kell találni a dolgokat, főként ahol csalódást kell eloszlatni. Nem lehet értelmes, aki nem ért meg mást. Vannak jövendőmondói a szíveknek s hiúzai a szándékoknak. A legfontosabb igazságok mindig félszavakból derülnek ki. Fogja fel az okos egész jelentőségükben: ha kedvezőek, rántsa vissza a hiszékenység gyeplőit, ha rosszak, eressze meg.

 

Semmiben se légy közönséges. Ízlésben: oh, milyen bölcs volt az, akit bántott, hogy beszéde ínyére van a sokaságnak! A köznép tapsa nem elégíti ki az okost. Vannak kaméleonjai a népszerűségnek, akiknek nem Apollo édes fuvallatában telik kedvük, hanem a tömeg morajában. Felfogásban sem: ne örülj a csőcselék csodálatának, mert nem megy túl a szájtátáson. Az általános ostobaság ámul, míg az egyéni okosság rájön a csalásra.

 

Legyünk, amivé lehetünk. Senki sem születik készen; az ember napról napra tökéletesedik személyében és hivatásában, míg teljességéhez, képességei és kiválóságai tetőfokára eljut. Az ilyen ember ízlése emelkedettségéről, szelleme tisztultságáról, ítélete érettségéről, akarata józanságáról ismerhető fel. Sokan sohasem érik el a csúcsot, mindig hiányzik belőlük valami. Mások késve lesznek azzá, amik. A szavaiban bölcs, tetteiben eszes, kiteljesült férfit nemcsak befogadják, szívesen is látják az okosok bizalmas körében.

 

Szerencse és hírnév. Amilyen állhatatlan az egyik, olyan szilárd a másik. Az első az életre szól, a második az utánra; amaz az irigység, emez a felejtés ellenszere. A szerencsét óhajtjuk, olykor elő is segítjük, a hírt kiérdemeljük. A hírnév vágya a kiválóságból ered: Fáma az óriások húga volt, és ma is az: a végleteket, az utálat és tetszés szörnyeit vagy csodáit kedveli.

 

Tények és mikéntjük. Nem elég a lényeg, a körülmények is fontosak. A rossz mód, ahogyan valamit teszünk, mindent elront, még a jogost és igazat is. A jó viszont mindent pótol, megaranyozza a nemet, megédesíti a valót, még az öregséget is megfiatalítja. Nagyúr a miként, és a hogyan szíveket oroz. A szép magatartás az élet dísze; a tetszetős fogalmazás pompásan átsegít a dolgokon.

 

Váltogasd cselekvésed módját. Ne járj el mindig egyformán, hogy kijátszd mások, főként ellenfeleid éberségét. Ne cselekedj mindig első szándékod szerint, mert rájönnek egyformaságára, és megelőzik, sőt meghiúsítják tetteidet. Az egyenes vonalban szálló madarat könnyű eltalálni, az ide-oda csapongót nehéz. Második szándékodat se kövesd mindig, mert másodszorra már átlátnak a szitán. A rosszindulat lesben áll, rászedéséhez nagy ravaszság kell. A hamiskártyás sohasem játssza ki azt a lapot, amelyet ellenfele vár vagy óhajt.

 

A korára talált ember. Az igazán kitűnőek koruktól függenek. Nem mindenki él abban a korban, melyet megérdemel, és sokan, ha abban élnek is, nem tudnak vele élni. Van, aki szebb századot érdemelne, mert nem mindig diadalmaskodik a jó: mindennek megvan a maga ideje, még a kiválóságok is a divatnak alávetnék. A bölcsességnek azonban előnye, hogy örök, és ha ez a század nem az övé, sok más az lesz.

 

Tartsanak előzékeny embernek. A hatalmon lévők tekintélyét emeli, ha nyájasak; az uralkodóknak díszére válik a közkedveltség. A parancsolás egyetlen előnye, hogy több jót tehetünk bárki másnál. Barátok azok, akik barátilag viselkednek. Mások ellenben igyekeznek nem tenni szívességet, nem annyira az avval járó fáradság miatt, mint rosszindulatból, mindenben ellentétei lévén az isteni kegyességnek.

 

Ne túlozzunk soha. Az óvatosság egyik fő szabálya, hogy kerüljük az ömlengő szavakat, nehogy az igazságon csorba essék, vagy bölcsességünk valljon kárt. A túlzás a becsülés tékozlása, s az értelem és ízlés korlátoltságára vall. A dicséret felingerli a kíváncsiságot, sarkantyút ad a vágynak, s ha aztán, mint többnyire történni szokott az érték alatta marad az árnak, a várakozás a csalás ellen fordul, és a magasztalt, valamint a magasztaló lenézésével áll bosszút. Az okos tehát megfontoltan jár el, és inkább mond keveset, mint sokat. A nagy kiválóság úgyis ritka, ezért jobb csínján bánni az elragadtatással. Az agyondicsérés a hazugság egy neme; művelését a jó ízlés híre sínyli meg, ami sok, és az okosságé, ami még több.

 

A választani tudás. Nincs fontosabb az életben. Jó ízlés és helyes ítélőképesség kell hozzá, mert a tanultság és a szellem nem elegendő. E nélkül nincs tökéletesség, mert a választani tudás azt is jelenti, hogy tudjuk, mi a legjobb. Sok termékeny és kiváló szellemű, éles elméjű, tudós és tapasztalt ember el van veszve, ha választásra kerül a sor: mindig a rosszabbikhoz kap, mintha csak kedve telnék a tévedésben. A választani tudás ily módon igazi égi adomány.

 

A kipróbálás tudománya. Az okos figyelme vetélkedjék az óvatos tartózkodásával. Mások elmebeli tehetségét csak az mérheti meg, akinek magának jócskán van. Az emberek jellemének és tulajdonságainak ismerete fontosabb a növényekénél és ásványokénál. Az élet egyik legfogasabb tevékenysége ez; a fémek csengésükről ismerhetők fel, az emberek beszédükről. A becsületesség fokát a szavak mutatják, de még inkább a tettek. Ezen a ponton szerfölött nagy figyelemre van szükség, mély megfigyelőképességre, finom felfogásra és helyes ítéletre.

 

Ne haljunk bele mások bajába. Vegyük észre, ha valaki nyakig áll a sárban, és jegyezzük meg, hogy csak azért hív bennünket, mert a közös bajjal akar vigasztalódni. Keres valakit, aki segítsen neki a balszerencse elviselésében, s ha jó napjaiban hátát mutatta, most kezét nyújtja. Nagy ügyességre van szükség, hogy a fuldokló segítségére legyünk, de magunk ne kerüljünk veszélybe.

 

Legyünk könnyedek, de ne illetlenek. Az előzékenység egyik szabálya, hogy ne legyünk mindig feszesek és mogorvák. Valamit engedhetünk méltóságunkból, hogy elnyerjük mindenki vonzalmát. Egyszer-máskor nyugodtan tehetjük, amit majdnem mindenki tesz. De az illemre vigyázzunk, mert akit nyilvánosan bolondnak tartanak, titokban nem fogják okosnak tartani. Egy pajkos napon többet elveszíthetünk, mint amennyit egész életünk komolyságával nyertünk. De félrehúzódnunk sem szabad mindig, mert az elzárkózás elítélő vélemény a többiekről. Még kevésbé szabad kényeskednünk, bízzuk azt a másik nemre, melynek természete. A vallásos szenvelgés is nevetséges. A férfi nem tehet jobbat, mint hogy igyekszik férfi lenni; a nő tökéletesen mímelheti a férfiasságot, de férfi nem lehet egészen nőies.

 

Sok kellemes dolog nem kell, hogy sajátunk legyen. Másnál jobban élvezzük, mint magunknál. A jó csak az első napon birtoklóié, később már idegeneké. Mások dolgaiban kétszeres gyönyörűségünk telik, mert a károsodás kockázata nélkül és az újdonság örömével élvezzük. A dolgok bírása, amellett, hogy csökkenő az élvezetet, növeli a bosszúságot, akár kölcsönadjuk, akár nem adjuk kölcsön. Csak azt érjük el vele, hogy mások számára tartjuk, és több ellenséget, mint hívet szerzünk magunknak.

 

Előzzük meg a sértést, és változtassuk nyájassággá. Fortélyosabb, aki a sértést kikerüli, mint aki megbosszulja. Nagy üresség, ha bizalmasunkká tesszük leendő vetélytársunkat, és becsületünk pillérévé azt, aki ledönteni készült. Már csak azért is jó, ha lekötelezzük, mert legalább a hálálkodásra fordított időt nem használhatja megbántásunkra. Intézzük úgy, hogy a rosszakaratból is barátkozás legyen.

 

Ne legyünk borotvaeszűek. Legyünk inkább csak okosak. A kelleténél több tudás éle kicsorbul, és az agyafúrt pórul jár. Biztosabb a kipróbált igazság. Jó az ész, de nem a szószátyárság. A sok beszéd már-már civódás. Többet ér a jó és alapos fej, amely nem gondolkodik tovább a szükségesnél.

 

Legyen bennünk valami az üzletemberből. Ne csak mindig elmélkedjünk, cselekedjünk is. A nagyon bölcseket könnyű rászedni, mert ismerik ugyan, ami rendkívüli, de nem tudnak az élet közönséges dolgairól, pedig ez szükségesebb. A fennkölt dolgok szemléletétől nem látják a mindennaposakat, és mivel éppen azt nem tudják, amit elsősorban kellene tudniuk, s amit mindenki hajszálpontosan ismer, a felületes tömeg vagy megcsodálja őket, vagy tudatlannak kiáltja ki. Ezért intézze a bölcs úgy, hogy legyen benne valami az üzletemberből, éppen csak annyi, hogy ne szedjék rá, de még inkább, hogy ki ne nevessék. Legyen cselekvő ember, mert ez ugyan nem a legmagasabb rendű, de a legszükségesebb az életben. Mit ér a tudás, ha nem gyakorlati? Az élni tudás manapság az igazi tudás.

 

Ne legyünk módfelett egyéniek, sem tetszelgésből, sem gondatlanságból. Némelyeknek kirívó egyéni tulajdonságaik vannak, mégis eszelősök módjára cselekszenek. Mindez inkább hiba, mint megkülönböztető vonás, s ahogyan egyesek arcuk valamilyen különös rútságával tűnnek ki, ezek valamilyen viselkedésbeli szertelenséggel. Az ilyen egyéni jelleg csak visszatetsző különlegesség jele, mely hol nevetésre, hol bosszankodásra indít.

 

Az ugratás tudománya és felhasználása. A társas érintkezés legkényesebb pontja. Az érzület kitapogatására szolgál, vele lehet a szívet a legfondorlatosabban és legbehatóbban próbára tenni. Vannak rosszmájú, szemtelen, az irigység maszlagával megkent és a gyűlölet mérgébe mártott kiszólások: ezek váratlan villám módjára röpítenek ki más rokonszenvéből és becsüléséből. Sokan estek ki már, egy-egy könnyedén odadobott mondástól megsebezve, nagyok és kicsinyek barátságából, akiket a tömeg zúgolódása és egyesek rosszindulata képtelen volt akár csak megingatni is. Máskor éppen ellenkezőleg, hasznos a csipkelődés, mert alátámasztja és megszilárdítja tekintélyünket. De amilyen ügyesen lövi ki az ilyent a célzatosság, olyan ügyesen kell, hogy fogadja az óvatosság, sőt várja az előrelátás. Mert amit várunk, könnyű kivédeni, és az előre látott lövés mindig célt téveszt.

 

Az emberek kegye. Mindenki csodálatát kivívni nagy, szeretetét elnyerni még nagyobb dolog. Némi szerencse és főként igyekezet kell hozzá: amaz kezdetnek, ez folytatásnak. Nem elég a szellemi kiválóság, noha előfeltétel, mert az értelem megnyerése után a szív már könnyen megnyerhető. Amellett a jóindulat megszerzéséhez jótett is kell. Tégy két kézzel jót, adj jó szót és még jobb tetteket, és szeress, hogy szerettessél. Előzékenység a főrangú személyek legnagyobb diplomáciai bűvészete. Nyúljunk előbb a tettekhez, csak aztán a tollhoz, előbb a kardlaphoz, aztán a könyvlaphoz. Mert az írók kegyét is meg kell nyerni, s az örök.

 

Oszd a kisebbség véleményét, de mondd a többségét. Aki az ár ellen úszik, más balhitét nem oszlatja el, de maga könnyen bajba jut. Szokratész legyen, aki erre vállalkozik. A különvélemény sértő, mert mások ítéletének rosszallását jelenti. Egyre nagyobb körben kelt visszatetszést, részben a kifogásolt tárgy miatt, részben azok miatt, akiknek tetszett. Az igazság keveseké, a csalás általános is, közönséges is. Nem piacon tartott beszédeiben mutatkozik meg a bölcs, mert ott nem a maga hangján szól, hanem a tömeg ostobaságát mondja, ha belül mégúgy tagadja is. Okos ember éppúgy kerüli, hogy ellentmondjanak neki, mint hogy ő mondjon ellent; amilyen kész a bírálatra, úgy tartózkodik annak kimondásától. A vélemény szabad, nem tehet és ne is tegyen rajta senki erőszakot. Az okos visszahúzódik hallgatása szentélyébe, s ha nagy néha megnyilatkozik, a kevesekhez és megértőkhöz szól.

 

Ne keveredjünk lovagias ügyekbe. Az okosság egyik első szabálya. A nagy lelkekben mindig nagy távolság van a végletek között, s egyik szélsőségtől a másikig hosszú az út, ők maguk azonban okosságból mindig középen maradnak. Húzódnak az összeveszéstől, mert könnyebb az alkalom elől kitérni, mint jól megúszni. A józan ész e kísértéseit biztosabb kerülni, mint győzni bennük. Az egyik ügy másik nagyobbat von maga után, s árát a becsület adja meg. Vannak, akik hajlamaiknál vagy nemzeti jellemüknél fogva könnyen keverednek ilyen ügyekbe, de aki az ész fényében jár, mindig jól megfontolja a dolgot. Úgy véli, több bátorság kell az alkalom kerüléséhez, mint a győzelemhez, s ha már van egy bolond, aki kedvét leli ilyesmiben, a bölcs avval menti ki magát, hogy nem akar ő a második lenni.

 

Soha ne veszítsük el önbecsülésünket, és ne járassuk le magunkat. Feddhetetlenségünk legyen becsületünk mértéke, és a belső parancs kérlelhetetlenebbül hasson ránk minden külső szabálynál. A nem illő cselekedetektől inkább saját okosságunk, mint idegen tekintély tisztelete tartson vissza. Tanuljuk meg, hogy féljünk önmagunktól, és akkor nem lesz szükségünk Seneca kitalált tanítómesterére.

 

Cselekvés és belátás. A cselekvés egyszerre valóra váltja, amit az értelem apróra kitervelt. Az elhamarkodottság az ostobák bűne: nem látják a nehézséget, tehát vakon nekivágnak. A bölcsek ezzel szemben inkább túlságosan tartózkodóak, mert az óvatosság a dolgok előrelátásából fakad, s a tetterő gyöngesége nemegyszer hatástalanítja az ítélőképesség erejét. A gyorsaság a boldogság szülőanyja. Aki semmit sem halaszt holnapra, sokat végez. Lassan járj, tovább érsz: fejedelmi jelmondat.

 

Meggondolt ember biztosabban jár. Úgysem késik el semmivel. Ami hamar áll elő, hamar semmivé lesz. Ami századokig fennmarad, ugyancsak századokon át jön létre. Törekedjünk tökélyre, mert csak az igazán jó maradandó. Az alapos elme műve örök időkre szól. Ami sokat ér, sokba is kerül. A fémek közül is a legsúlyosabb és a legjobban megmunkált áll a legnagyobb becsben.

gracian-2..jpggracian2.jpg

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.