Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Állatokról szóló orosz népmesék 1

Az igazságtalan bíró

 

Hallottátok már hírét Tarisznya országnak? Nem? Hát furcsa világ van arrafelé, az szent igaz! Ebből a furcsa világból mondok el nektek egy még furcsább történetet.

Élt egyszer Tarisznya országban két testvér: Péter és Pál. Az egyik, Péter, gazdag volt, mint egy szüreti szőlőfürt, Pál azonban olyan szegény volt, mint a templom egere. Közelgett a tél és Pál beállított Péterhez:

- Add kölcsön a lovadat, testvér - mondta neki -, egy kis tüzelőt hoznék az erdőből télre.

Péter odaadta a lovat, de mikor Pál hámot is kért hozzá, haragra lobbant:

- Ördög vigyen - dörmögte -, a kisujjamat kéred aztán az egész karomat akarod! És nem adta oda a hámot.

Mit volt, mit tenni, Pál sehogy sem tudta befogni a lovat, végül is a ló farkához kötötte a szánt, megrakta fával úgy, hogy a ló sehogy sem bírta a terhet. Erőlködött, húzta, ráncigálta, míg egyszer csak elszakadt a ló farka és az állat végigvágódott a havon.

Pál nagy búsan vitte haza a farkatlan lovat, de persze, Péter hallani sem akart róla. Hosszan veszekedtek s végül Péter elindult a bíróhoz panaszra. Pál látta, hogy itt már nem segít semmi, ő is vele tartott. Gondolta, valahogy csak megússza a dolgot.

Útközben rájuk köszöntött az éjszaka. Egy gazdag paraszt házában kértek szállást. A házigazda és Péter menten asztalhoz ültek és vígan lakmároztak, de Pétert nem hívta senki. Lefeküdt hát a kemence padkájára és korgó gyomorral nézte a lakmározókat. Addig nézte és hallgatta éhes gyomra korgását, míg elaludt. Alvás közben nagyot nyújtózkodott, legurult a padkáról: egyenesen a bölcsőbe esett és agyonnyomta a gazda gyerekét.

Most már a gazda is velük tartott a bíróhoz. Ő is bepanaszolja Pált, mert megölte a gyereket.

Ahogy így hármasban a város felé haladtak, a két gazdag elől, Pál meg utánuk, egy nagy hídon át vezetett az útjuk. Pál rettentően el volt keseredve. Elgondolta magában, hogy így már úgy sem ér semmit az élet, úgyis halált mond ki fejére a bíró, jobb lesz hát meghalni. A gondolatot mindjárt tett követte: felkapaszkodott a híd karfájára, behunyta a szemét és a vízbe vetette magát. A híd alatt éppen csónak úszott: egy parasztlegény beteg apját vitte rajta fürödni. Pál estében ráugrott a beteg fejére, úgy, hogy az menten szörnyethalt. Most már hárman mentek a bíró elé panaszra. Péter, a gazda meg a parasztlegény.

Legelőbb Péter lépett a bíró elé és bepanaszolta Pált, mert kitépte a lova farkát. Mialatt előadta mondókáját, Pál egy nagykövet vett fel a földről, becsavarta zsákba és a Péter háta megett meglóbálta a bíró felé. Ha ellenem hoz ítéletet a bíró - gondolta -, rögtön leszakítom a fejét ezzel a kővel. A bíró azonban meglátta Pált, amint emelgette a nagy követ és azt hitte, hogy pénz van a zsákban. Úgy döntött hát, hogy Péter tartozik a lovát odaadni Pálnak, míg kinő újból a farka.

Aztán a gazda következett. Nagy sopánkodással adta elő Pál bűnét: agyonnyomta a gyerekét a bölcsőben.

Pál azalatt ismét emelgette a nagy követ és a bíró felé integetett. Az most már még jobban aranyat sejtett a zsákban és olyan ítéletet hozott, hogy gyermek helyett, gyermeket ád az Isten.

Végül a beteg ember fia állt elő a váddal

Pál megint csak a követ emelgette: A bíró most már bizonyosra vette a pénzt a zsákban. Így döntött hát: Te, vádlott, odaállsz a híd alá és a panaszosnak jogában áll a fejedre ugrani - ha akar.

Aztán hazatértek egymás után.

Másnap Pál elment Péterhez és el akarta vinni a lovat - míg kinő újból a farka. De Péter alkudozni kezdett, csakhogy a lovat megtarthassa, kárpótlásul öt ezüstrubelt, két véka búzát, meg egy kecskét ajánlott fel.

A gazdához is beállított egy esztendő múlva, s hát csakugyan gyermek helyett gyermeket adott az Isten. Bezzeg, hogy a gazda örömében meg is ajándékozta Pált.

Végül a legényhez is elment Pál.

- Gyere pajtás - biztatta -, én majd a híd alá állok, ugorj a nyakamba!

De a legénynek sehogy sem tetszett a dolog. Pál azonban kötötte az ebet a karóhoz, míg hosszas huzavona után, száz ezüstrubel, meg tíz zsák krumpli árán szent lett közöttük a béke.

Egy kis idő múlva a bíró elküldött Pálhoz a pénzért.

Pál ravaszul elmosolyogta magát, kivette a zsákból a követ és így szólt a bíró szolgájához:

- Itt van a gazdád pénze! - mondta -, ha másképp ítél, ezzel verem be a fejét!

A bíró még örült a végén:

- Hála Istennek, hogy mégis neki adtam igazat!

Fordította: Vajda István

 

Nagyanyóka, unokája meg a tyúkocska

 

Élt egyszer, éldegélt egy öreganyó, Dása néni, unokájával, a kis Másával. Volt egy tarka tyúkjuk, úgy hívták, hogy Pöttyöske. Együtt éltek, együtt háltak, még vízért is együtt jártak.

Megy anyóka a folyóra, és a vödre így csörömpöl:

- Csirr-csörr!

A kis Mása megy a vízre, vödörkéje így csörömpöl:

- Csirr-csörr! Csirr-csörr!

A tyúkocska megy a vízre, vödröcskéje így csörömpöl:

- Csirr-csirr-csirr, csörr-csörr-csörr!

Jön anyóka a folyóról, olyankor így szól a vödre:

- Lotty-lotty!

A kis Mása jön a folyóról, azt mondja a vödörkéje:

- Litty-lotty! Litty-lotty!

Jön Pöttyöske a folyóról, vödröcskéje így beszél:

- Litty-litty-litty, lotty-lotty-lotty!

Egyszer megint vízért mentek. Elől baktat Dása néni, középen lépked a kis Mása, mögöttük tipeg Pöttyöske.

Himbálóznak a vödröcskék a vízhordó rúdon, nyikorognak, énekelnek a rudak, a vödrök meg rábólongatnak.

Nagyanyóé azt mondja:

- Nyekk! Csörr!

Másáé azt mondja:

- Nyikk-nyekk! Csirr-csörr!

A tyúkocskáé meg:

- Nyikk-nyikk-nyekk, csirr-csirr-csörr!

Egy faágon éppen akkor ringatózott egy nagy alma. Körülnézett, hallgatózott, rántott egyet a kis ágon, s lepottyant az almafáról. A zöld fű közt végigfutott, onnan meg a dombhajlatra. Odagurult Pöttyöske lába alá, a tyúkocska hanyatt esett, nagyot bukfencezett. Tovább gurult a kis Mása lába alá.

Mása elesett, nagyot bukfencezett. Megint gurult egy kicsit, Dása néni lába alá - nagyanyó elterült a földön, bukfencezett, prüszkölt és jajgatott.

A vízhordó rudak nyikorogni kezdtek: - Nyikk-nyekk! Nyikk-nyekk!

A vödröcskék is rákezdték: - Csirr-csörr! Csirr-csörr!

Nyikorgott, nyekergett, csörgött-zörgött minden!

A nyikorgásra-nyekergésre, csörgésre-zörgésre odafutott nagyapó:

- Hát veletek mi történt?

A tyúkocska ezt kárálja:

- Jaj, egy ölyv csapott rám!

A kis Mása ezt pityergi:

- Farkas támadt nekem!

Nagyanyó meg így sírdogál:

- Rám meg medve ugrott!

Pedig csak egy alma volt, semmi más!

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.