Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Állatokról szóló észak- amerikai indián népmesék

A leghűségesebb barát

 

Vaku, az öreg indián megszámlálhatatlan esztendő óta figyelte a dél felé húzó vadlibákat s a vágtató bölénycsordák dübörgését. Sok-sok tél elmúlt már tanyája, az Elveszett Völgy felett. Csendes, komor árnyak vették körül, s az öreg indián lassan megértette őket. Esténként a csillagok kigyúltáig beszélgetett velük.

Egy este, amikor az árnyékok talán a leghosszabbra nyúltak, üzenet jött a Nagyszellemtől:

„Manitu vár téged. Készülj az útra! Készülj... Búcsúzz el, Vaku, búcsúzz...” - szólt a susogó hang.

- Kitől búcsúzhatnék? Fiaim, lányaim már régen szétszóródtak a földön. A szomszédok pedig csak örülnek, ha örökre elmegyek - válaszolta keserű mosollyal Vaku. Azzal fogta az evezőjét, és lement a Nagy Folyóhoz.

Ezüstös köd ült a folyón. Vaku vízre tolta a kenut, s magát a sodrásra bízva, elindult az Örök Vadászmezők felé. A víz egyre gyorsult, gyorsult végül vágtatva ereszkedett a Mennydörgés-zuhataghoz. Már hallatszott a vízesés zúgása. „Ez az én halotti énekem” - gondolta Vaku, de a törékeny csónak a fülsiketítő dübörgésben sértetlenül szállt alá a zuhatagon. Sima, tejfehér vízen folytatta útját.

- Ez már a Fehér Folyó. Az út végéhez közeledem.

Vaku szétnézett. A kenu egy szelíd öböl vizére siklott, az öblöt hatalmas sziklakapu zárta le. Az öreg indián a fehér, homokos partra siklatta a csónakot, és kiszállt.

Abban a pillanatban feltárult a sziklakapu, s két harcos lépett elő, fejükön aranyos tolldísz.

- Vártunk téged. Az Örök Vadászmezők őrei vagyunk - szólott az egyik.

- Egymagad akarsz belépni a kapun? - kérdezte a társa.

- Már régóta nincsenek barátaim. Különben is, erre az útra kicsoda kísérne el? - válaszolt Vaku.

- Hát akkor ki az, aki ilyen szomorú szemmel vár már oly régóta ott a folyóparton?

Vaku hátrafordult, s szeme a leghűségesebb szem tekintetével találkozott, amelyet valaha is ismert hosszú életében.

- Ó, a kutyám! A kutyám várt reám? - álmélkodott.

És karjába vette hűséges barátját.

- Pedig milyen régen nem gondoltam rá! - mondta még.

- Látod, ő az, aki téged a legjobban szeret - hangzott a Nagy-szellem hangja messziről.

Az öreg indián egyetlen barátjával együtt lépett az Örök Vadászmezőkre, és elindultak azon az ösvényen, amelyről még senki nem tért vissza...

 

A prérifarkas bíráskodása

 

Az történt egyszer, hogy a csörgőkígyó egy nagy kő alá szorult, meg sem tudott mozdulni. Éppen arra sétált a kacsa. A kígyó segítségül hívta:

- Kacsa testvérem! Kérlek, taszítsd arrébb a követ, hogy kiszabaduljak.

- Nagyon szívesen - s azzal a kacsa nekirugaszkodott, hogy nagy begyével ellökje a követ.

A csörgőkígyó alighogy kiszabadult, máris hangot változtatott:

- Már olyan sokáig feküdtem itt a kő alatt, hogy nagyon megéheztem. Most bekaplak.

Hirtelen a kacsára csavarodott, és már bele akart marni. A kacsa alig kapott levegőt, de rimánkodni kezdett:

- Igazán nem lenne igazságos, ha most felfalnál.

- Hogyhogy nem lenne igazságos?

- Jót tettem veled! Inkább meg kellene hálálnod.

- Hát nem tudod, hogy a jótettet mindig rosszal viszonozzák ezen a világon?

- Nem. Ezt most hallom először.

- Keressünk bírót vitánk eldöntésére.

- Mivel a világon mindenki úgy vélekedik, ahogy én, nem bánom, bízzuk másra a döntést - egyezett bele a kígyó.

Ezzel felkerekedtek. A kígyó állandóan az előtte totyogó kacsa nyomában kúszott. Kis idő múlva egy vén, girhes öszvérrel találkoztak.

- Nos, ettől az eszes lénytől kérdezd meg, hogy a jót rosszal viszonozzák-e vagy sem!

A kacsa elmesélte az öszvérnek, hogy s miként járt, mire az így:

- A csörgőkígyónak igaza van. Jótét helyébe mindig csak rosszat várj. Egy életen át szolgáltam gazdámat. Ha kaptam enni, ha nem, dolgoztam. Hidegben-melegben, esőben-aszályban csak dolgoztam és dolgoztam. Minden jajszó nélkül állandóan gürcöltem. S mi lett a fizetség?

Most, hogy megöregedtem, elgyengültem, a nyereg és a zsákok a hátamat felsebezték, a gazdám elkergetett. Éhezem. Gonoszul elbánt velem.

- Egy bíró véleménye nem elég, meg kell még egyet kérdeznünk - mondta a kacsa.

- Hát nem bánom, de mástól sem fogsz egyéb választ kapni szólt a csörgőkígyó, és továbbsiettek.

Nemsokára egy sovány ökörrel találkoztak. Minden bordája kilátszott, csontjai jóformán átszúrták a bőrét.

- Itt van hát egy nyugodt, tapaszalt bíró. Kérdezd meg tőle!

A kacsa előadta kérdését az ökörnek, s az így válaszolt:

- Mi a saját tapasztalatunk alapján szoktunk ítélkezni. Nézd az én esetemet. Éveken át húztam az ekét, aztán a szekeret s a szánt; amelyen vizet hordtunk. A gazdám csak dolgoztatott és dolgoztatott. Sokszor nagyon-nagyon fáradt voltam, de mindig vontam az igát, ha parancsolta. És most? Nincs erőm. Lábam már a saját súlyom alatt is remeg. Az istállóból kizavartak. De nem azért, mintha szabadon engedtek volna. Gazdám nemsokára letaglóz, hogy néhány kiló húst levagdalhasson nyomorult csontjaimról. Igaz, amit a kígyó állít: ebben a világban a jót rosszal viszonozzák!

- Ezek a bírák elfogultak. Én a bölcs prérifarkas ítéletét fogadom el. Éppen felénk tart - mondta a kacsa a közeledő prérifarkasra mutatva.

- Jó. Halljuk hát a bölcsek bölcsének vélekedését.

Amikor a prérifarkas meghallotta, hogy miről van szó, megvakarta a füle tövét, és így szólt:

- Mielőtt nyilatkozhatnék, a teljes tényállást kell megismernem. Meg kell tehát néznem, hogy a csörgőkígyó hol és miként feküdt a kő alá beszorulva, mielőtt a kacsa kimentette.

Mindhárman elmentek arra a helyre.

- Engedd, hogy úgy tegyem rád a követ, ahogy az rajtad volt. Mondta a prérifarkas.

A kígyó egyetértően csörgött. A prérifarkas erre hátára görgette a nagy követ.

- Így volt rajtad?

- Éppen így - válaszolt a kígyó.

- Akkor hát maradj is így. Ha szerinted a jót rosszal viszonozzák ezen a világon, most a te gonoszságod hozzon jó szerencsét a kacsára.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Kaposvár Zaranyi ltp 21.

(Hajdu Tibor, 2015.06.20 11:32)

Sziasztok! Nagyon régóta keresem ezt a könyvet amiben ezek a mesék vannak nem tudnátok megírni a pontos címét, illetve hogy valahol kapható-e?
Köszönettel Tibor

Re: Kaposvár Zaranyi ltp 21.

(Marianela, 2015.07.18 11:38)

Kedves Tibor!

Ne haragudj a késői válaszért, de az utóbbi időben alig van időm géphez ülni. Valamelyik mappámba elmentettem a helyet, ahol olvastam hogy hol vásárolható meg, többek között az általad keresett könyv is. Linkelem amint megtalálom. Rengeteg az adat a gépemen, egy kis időbe telik. Köszönöm a türelmed! Üdv.: Marianela!