Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Állatokról szóló burmai népmesék

Mese a falánk tyúkocskáról

 

Így szólt egyszer a tyúkocska tyúkanyóhoz:

- Éhes vagyok, kérlek szépen, süssél nekem kalácsot!

- Jól van, tyúkocskám, sütök neked kalácsot! - mondta tyúkanyó. - Most menj szépen, és hozzál nekem fát az udvarról, hadd rakjak tüzet, a nélkül nem sül meg a kalács.

Ment a tyúkocska, ment az udvarra fáért. Ahogy az udvarra ért, szembejött vele egy nagy-nagy kandúr. A nagy-nagy kandúr azt mondta a tyúkocskának:

- Miau, ham! Én most téged bekaplak, meg is eszlek!

- Ne egyél meg, kandúrmacska, kérlek szépen, ne egyél meg engem! Fát viszek most tyúkanyónak, tyúkanyó majd kalácsot süt nekem, s ha nem bántasz, kapsz egy nagy darab kalácsot tőlem!

A kandúrmacska úgy gondolta, sokkal többet ér egy nagy darab cukros kalács, békén hagyta hát a tyúkocskát.

A tyúkocska összeszedte a fát az udvaron, bevitte tyúkanyónak.

- Jaj, tyúkanyó, nagy baj van! - mondta.

- Mi a baj, tyúkocskám?

- Az a baj, hogy az udvaron összetalálkoztam a kandúrmacskával, a kandúrmacska - ham! - be akart kapni, meg akart enni, én meg azt mondtam neki, ne kapjon be, ne egyen meg engem, inkább adok neki a kalácsomból.

- Egyet se búsulj, tyúkocskám - mondta tyúkanyó. - Olyan nagy kalácsot sütök neked, hogy akár három macskát is jóllakathatsz vele!

Hamarosan megsült a nagy kalács. Tyúkanyó enni hívta tyúkocskáját, s így beszélt hozzá:

- Egyél, tyúkocskám, egyél jó étvággyal! De el ne felejtsd, hogy a kandúrmacskának is jár ebből a kalácsból! Megígérted neki!

- Tudom - mondta a tyúkocska, s azzal nekilátott enni. Ette, ette a finom cukros kalácsot, addig ette, míg az utolsó morzsát is megette. Csak akkor jutott eszébe a kandúrmacska meg az, hogy kalácsot ígért neki.

- Jaj, tyúkanyó - siránkozott -, mind megettem a kalácsot, egy morzsát sem hagytam belőle, jaj, most mitévő legyek?

- Ó, te falánk, ó, te szószegő tyúkocska!

- Ne haragudj rám, tyúkanyó - siránkozott a tyúkocska. - Ne haragudj rám! A kandúrmacska az óta talán már el is feledkezett a kalácsról meg rólam is! Meg ha nem is feledkezett meg a kalácsról meg rólam, nem baj, úgyse tudja, hol lakom!

Ebben a pillanatban tyúkanyó is meg tyúkocska is meglátta a kandúrmacskát. Az udvaron át bársonytalpakon sétált a konyha felé.

- Jaj, végem van! - csipogta rémülten a tyúkocska.

Tyúkanyó meg nem csipogott semmit, hanem a szárnyánál fogva fölkapta a tyúkocskát, a konyhába vitte, s vele együtt belebújt a nagy hasú agyagkorsóba.

A kandúrmacska csak annyit látott, hogy tyúkanyó és a tyúkocska a konyhában tűnt el. Nagy mérgesen megállt a küszöbön, s így pörölt:

- Hol a kalácsrészem? Ide vele, mert ha nem, mindkettőtöket bekaplak!

Aztán belépett a konyhába, de nem látta sem tyúkanyót, sem tyúkocskát.

- Pedig ide szaladtak be - dünnyögött a kandúrmacska. - El nem mozdulok innen, míg meg nem kapom a kalácsot, vagy be nem kapom ezt a két szökevényt! - Azzal a kandúrmacska lefeküdt a küszöbre, és várt.

Tyúkanyó meg a tyúkocska ott lapult a nagy hasú agyagkorsóban. Tyúkocska egyszer csak suttogni kezdett:

- Tyúkanyó, én úgy szeretnék prüsszenteni!

- Ne prüsszents, mert meghallja a kandúrmacska, s bekap mindkettőnket! - suttogta tyúkanyó.

A tyúkocska kis ideig békén maradt, aztán megint csak rákezdte:

- Tyúkanyó, igazán muszáj prüsszentenem!

Tyúkanyó türelmét vesztve szólt rá tyúkocskára:

- Bánom is én, prüsszents hát, úgyis végünk lesz!

Tyúkocska óriásit prüsszentett, de akkorát ám, hogy a nagy hasú agyagkorsó megingott a polcon, aztán leesett a földre, s ezer darabra tört.

A küszöbön a kandúrmacska ijedtében felnyivákolt:

- Jaj, dörög az ég! - kiabálta, s eszeveszetten menekült.

Tyúkanyó meg tyúkocska kikászálódott a cserepek közül, s látták, hogy a kandúrmacska elszaladt.

- No, ez se jön többé vissza - mondta tyúkanyó.

- Látod, milyen hős vagyok - mondta a falánk tyúkocska. - Látod, még a kandúrmacska is megrémül és menekül, ha én egyet prüsszentek!

Fordította: Bartócz Ilona

 

Az egérkisasszony vőlegénye

 

Volt egyszer egy egérkisasszony, olyan szép, olyan aranyos jószág, hogy megcsodálta, aki látta. Egérkisasszony apja-anyja büszke is volt a lányára, s maguk között így beszéltek:

- Nem akármilyen egérke a mi lányunk! Ha férjhez adjuk, nem akárkihez adjuk, az lesz a vőlegénye, aki a világon a legerősebb.

Egérpapa és egérmama el is indult megkeresni az erős, nagyon erős vőlegényt. A világon a Nap a legerősebb - gondolták magukban, elmentek hát a Naphoz, hogy megkérdezzék, akarja-e feleségül az egérkisasszonyt.

A Nap képe fölragyogott, sugárzott örömében, hogy feleségül kaphatja a szépséges egérkisasszonyt.

Egérpapa azonban gondolkodóba esett, s így szólt a vőlegényjelölthöz:

- Mondd, Nap, biztos, hogy nálad erősebb nincs a világon?

- Hej, bizony van - mondta csüggedten a Nap. - Az eső sokkal erősebb nálam. Ha az eső megered, én eltűnök az égről, úgy félek tőle!

- Kár, bizony nagy kár - mondta egérpapa meg egérmama. - Így nem kaphatod feleségül a mi szépséges egérkisasszonyunkat. Most elmegyünk a nálad is erősebb esőhöz, alighanem ő lesz a mi lányunk vőlegénye.

- Kedves eső - mondta egérpapa és egérmama, ahogy az eső hajlékához értek -, úgy hallottuk, te a Napnál is sokkal-sokkal hatalmasabb vagy. Igaz-e ez? Mert ha igaz, feleségül kapod a szépséges egérkisasszonyt. De biztos, hogy nálad erősebb nincs a világon?

- Boldog volnék, ha feleségül kaphatnám az egérkisasszonyt - mondta búsan az eső -, de ami igaz, az igaz: a szél sokkal erősebb, mint én vagyok, hatalma van fölöttem: ha neki úgy tetszik, elűz az égboltról.

- Kár, bizony nagy kár - mondta egérpapa és egérmama. - Így nem kaphatod feleségül a mi szépséges egérkisasszonyunkat. Most elmegyünk a nálad is erősebb szélhez, alighanem ő lesz a mi lányunk vőlegénye.

Egérpapa és egérmama sietett a szélhez. Megkérdezték, vajon ő e a legerősebb a világon, de a szél bevallotta, hogy ismer nálánál erősebbet is:

- Nézzétek csak! Ott van az a kerítés! Már évek óta próbálom ledönteni, de nagyon erős lehet, nálam sokkal erősebb, mert sehogy sem boldogulok vele.

Egérpapa meg egérmama sietett a kerítéshez.

- Kedves kerítés, úgy hallottuk, hogy te erősebb vagy, mint a szél. Feleségül adjuk hozzád a mi szépséges egérkisasszonyunkat, ha valóban te vagy a legerősebb a világon!

- Szívesen feleségül venném a szépséges egérkisasszonyt - mondta a kerítés -, de ami igaz, az igaz: nálam sokkal erősebb a bivaly. Reggelenként erre jár, meg-megbökdös, meg-meglökdös a szarvával, még egy-két nap, és ki is dönt. Nálam hát sokkal erősebb a bivaly.

Egérpapa meg egérmama sietett a bivalyhoz.

- Mondd meg, de igaz lelkedre, kedves bivaly: te vagy-e a legerősebb a világon?

A bivaly bánatosan ingatta a fejét:

- Nem, nem én vagyok a legerősebb a világon. Nálam sokkal erősebb a vontatókötél. Ha az a nyakamon van, tetszik, nem tetszik, arra megyek, amerre a vontatókötél húz.

- Kár, bizony nagy kár - mondták az egérszülők. - Így nem kaphatod feleségül a mi szépséges egérkisasszonyunkat. Most elmegyünk a nálad is erősebb vontatókötélhez, alighanem ő lesz a mi lányunk vőlegénye.

Egérpapa és egérmama nyomban indult a vontatókötélhez. A vontatókötél összecsavarva éppen szundikált a konyha sarkában.

- Jó reggelt, vontatókötél! Ébredj már föl! - kiáltott rá egérpapa. - Azt hallottuk, hogy te erősebb vagy a bivalynál, pedig a bivaly erősebb a szélnél, a szél erősebb az esőnél, az eső erősebb a napnál! Hát ha te mindennél erősebb vagy, feleségül kapod a mi szépséges egérkisasszonyunkat!

A vontatókötél kinyújtózott, aztán legyintett:

- Eh, dehogy vagyok én a legerősebb! A konyha másik sarkában van egy egérlyuk, abban lakik a híres-nevezetes egér úrfi, éjszakánként mindig előbújik, s rágcsál engem! Ha ez így megy soká, maholnap kettészakadok, aztán nem érek semmit! Bizony, nálam sokkal erősebb a híres-nevezetes egér úrfi!

- Nagyszerű! - mondta egérpapa és egérmama. Nem keresgéltek tovább vőlegényt, a híres-nevezetes egér úrfinál különbet úgysem találtak volna a szépséges egérkisasszony számára.

Hamarosan megtartották a hét országra szóló egérlakodalmat.

Fordította: Bartócz Ilona 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.